Hamis mézespuszedli

A mézes puszedli vagy a mézeskalács tipikus karácsonyi édesség. Kiváló, mert sokáig eltartható, sok lesz belőle, ünnep előtt is elkészíthető, sőt jót is tesz neki, ha kicsit összeérnek az ízei és kicsit visszapuhul a tészta.
Miért hamis? Mert egyetlen csepp mézet sem tartalmaz, cukrot viszont annál inkább…igazi kalóriabomba, de évente egyszer azt hiszem megengedhető 🙂 .
Az elkészítési ideje mindent összevetve legalább 2-3 óra, de a műveletek megszakíthatóak, így részletekben is megoldhatók az egyes szakaszok, ami ünnepek táján szintén nagy előny.

Hozzávalók:

Tésztához:

A csésze nem túl pontos meghatározás, az én bevált puszedlisütőbögrém3 dl-es.
1+1 csésze kristálycukor
1 csésze víz
1/4 csésze tej
5 tojás sárgája
20 db szegfűszeg felhasználás előtt megtörve
2 evőkanál őrölt fahéj
3/4 csomag szalakáli
csipet só
közel 1 kg liszt (amennyit felvesz)

Habhoz:
5 tojás fehérje
25 dkg cukor
csipet só
2 csomag vaníliáscukor

A művelet azzal kezdődik, hogy megpirítunk 1 csésze (nem púpozott csésze) kristálycukrot. Óvatosan, vigyázva, de szép barnára kell pirítani a cukrot, mert ez adja meg a süti színét és alapízét is.
Amikor kész, feleresztjük egy csésze langyos vízzel. A pirított cukor elkészítése/karamellizálás nem mindig megy könnyen (legalábbis nekem), de sosem kell aggódni miatta. Ha nem sikerül a vízzel feloldani a cukrot rendesen és összeragad kicsit, az se baj, el lehet szopogatni az összeragadt karamellt például (esetleg odaadni a konyhában sündörgő utódnak vagy az éppen “véletlen” arra tévedő teremtés koronájának 😀 ), annyi mindig oldódik, amennyi kell a sütihez. Kicsit melegíteni is lehet még, hogy minél jobban feloldódjon a cukor.
Még melegen beleöntünk még majdnem egy csésze cukrot és hagyjuk kicsit hűlni.
Én csak annyira szoktam hagyni kihűlni, hogy kellemesen langyos legyen és hogy a belerakott tojást már ne csapja ki.

No ezután beletesszük tehát a negyed csésze tejet, az 5 tojás sárgáját, a fahéjat, szegfűszeget, csipet sót. (A szegfűszeget én úgy szoktam megtörni, hogy a szegfűszeg szemeket több réteg papír közé teszem és kalapáccsal megtöröm (nem agyatlanul ütni, mert ha túltörjük, nagyon kifolyik az értékes olaja). Teljesen nem lesz tökéletes a törés, de a nagyobb szemek miatt nem kell aggódni, simán elkeverednek a tésztában.) A fahéjjal sem kell fukarkodni, mehet bele bőven.
Elkeverjük alaposan. Aztán következik a liszt és a szalakáli. Lisztből annyit kell hozzátenni, hogy a nokedlinél kicsit keményebb tészta legyen belőle. Körülbelül 1 kilóra való lisztet fog felvenni. A lényeg az, hogy a kezünkkel kis gombócokat, kb. egy nagy diónak megfelelő nagyságú golyókat, tudjunk belőle készíteni. Minél melegebb a massza, annál jobban ragad, de nem kell tőle félni. Nagyon keményre viszont nem szabad csinálni, mert túl száraz lesz a tészta és kirepedhet sülés közben.

A gombóckákat egymástól távol (mert jól megnőnek) sütőlapra/tepsibe kell tenni. Akkor igazán jó, ha a golyók nem maradnak gömb alakúak, hanem kicsit ellaposodnak.
Ezután előmelegített sütőbe tesszük őket és kb. közepes lángon sütjük. Állandó felügyeletet igényelnek, mivel 15 percen belül általában megsülnek, de mivel alapból is barnák, nehéz meglátni, ha már túlsültek. A sütőt addig semmiképp se nyissuk ki, míg a sütik nőnek, és intenzíven érződik a szalakáli szaga, ez kb. 5-7 perc. Amikor az aljuk már éppen kezd pirulni és a tetejük kezd keményedni, akkor már sültnek tekinthetjük őket és érdemes kivenni őket a sütőből, mert a sok cukor miatt hamar megégnek. Úgy tűnhet, hogy még nem sültek meg, pedig de.
Ha kivesszük őket a sütőből, rakjuk őket egy nagy edénybe és hagyjuk kihűlni. Mikor kihűlnek, kicsit keményebbek lesznek, ezért nem szabad a sütőben teljesen keményre sütni őket.

Mikor az összes puszedli kisült, jön a hab elkészítése. A tojásfehérjéket 25dkg kristálycukorral elkezdjük verni gőz fölött. Robotgéppel ne túl gyors fokozatot válasszunk, hogy legyen ideje a cukornak rendesen beleolvadni a tojáshoz és hogy a tojás is jól felmelegedhessen. Mikor már kezd keményedni a massza (a robotgép mintát rajzol bele), öntsük bele a vaníliáscukrot (vagy vaníliaaromát esetleg vaníliarudat) és verjük teljesen keményre a habot most már erősebb fokozaton. Vigyázzunk, hogy közben rá ne égjen a tál aljára a tojás.

Mikor már a felfordított tálban is benne marad a hab, akkor kész is vagyunk. Öntsük vele nyakon a puszedliket és keverjük át óvatosan egy fakanállal vagy rázzuk össze, hogy minden puszedlire kerüljön a habból. Aztán tegyük az egészet hűvös helyre, míg a tojáshab rászárad. Száradás után (érdemes egy napot békén hagyni) beletehetjük zacskóba is vagy dobozba, de hagyhatjuk szabad levegőn is, sokáig eláll így is úgy is. Időközben kicsit visszapuhul majd a tészta a habtól és az ízek is összeérnek.