Fekszem.
Vagyok.
A semmibe bámulok.
Alattam a föld, fölöttem a csillagok.
Akkor voltam. Most is vagyok.
Tanúm a föld és tanúim a csillagok.
Fenn a Hold,
lelkemben szép szemek emléke ragyog.
Csak vagyok.
Nem gondolkozom.
Bambulok.
Kérdeztem az eget és bámulnak a csillagok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Aszketikus ideál kell- mondom;
érzelmeket dobják sutba!
Rideg szavak hamva szálljon
vegetatív álmaikra!
Birkanyájon győz az Elme
béget a nyáj vezér kell! -beeee… Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Csak ülök itt és nézlek, de nem jönnek a szavak.
Van az a pillanat,
mikor túl kevés a papír és túl sok a gondolat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Minden csepp víz tenger - a lágy kenyér Te vagy.
Minden könnyem bánat - az örömem Te vagy.
Minden emlék a múlt - a jövőm Te vagy. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét.
Csendben, észrevétlen lopózom feléd,
halkan osonok át idegen helyeken,
suttogva hívlak, nem hallja senki sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Szerelmünk olyan, mint őszi napsugár,
ha jó helyre ülsz, még meleget ad talán.
Álmos a szerelmünk, pihenni vágyik,
hullatja levelét a cseresznyefánk is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Mindig maradj a jelenben, mert minden hamisság a múltból vagy a jövőből érkezik. Ami elmúlt, elmúlt. Ne nyugtalankodj miatta, és ne hordozd teherként magaddal; mert lehetetlenné teszi, hogy igaz maradj a jelenben.