Azt hiszem ez az az oldal, amiről nem engem kéne kérdezni. Persze mindenki mást írna, ahogy talán én is egy kicsit mást írnék minden egyes alkalommal, ha feljövök a saját oldalamra, hogy szerkesszem. Néha persze meg is változtatom, ahogy én változom…
Ami tény: a nevem Molnár Krisztina és 1982. május 22-én születtem egy kora hajnali órán… Minden, ami ezután történt és történik bizonytalan 🙂
Nos…hogy is foglalhatnám össze magam? Szép vagyok, okos vagyok, sőt már-már tökéletes, de mindezt baromi jól titkolom. 🙂
A képen én vagyok – természetesen nem mostani kiadásomban, hanem egy régi, még nagyobb egoval, több naivitással és kisebb cickóval ellátott verzióm.
További régi képek és gondolatok: Lehettem volna…
Ki vagyok én?
“Egy hang a kiáltásból.
Egy szó az igazságról.
Egy csepp az óceánból.
Egy rész a valóságból.
Egy kép a láthatatlanról.
Egy érzés az egész világról.
Te sem lehetsz több.
Csak ennyi.”
Ady Endre: Én szegény magam
Szeretlek halálos szerelemmel,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te elhagyott, te szép, béna ember,
Te: Én, szegény Magam.Senkid sincs e bús, pucér világon.
Sorvasztó, álmatlan éjjelek
Holdfényénél fölujjongva látom:
Csak én szerettelek.Te: Én, aki királynőket vártál
S bölcs királyok hódolásait,
Nézd, szivekben hogyan be nem váltál:
Csak én vagyok ma itt.Szeretlek, mert a keserüségnek
Ártatlan és áldott fia vagy,
Mert minden egynek, búsnak és szépnek
Tömjénezni szabad.Téged elhagyott már minden, minden,
Durván, meg-nem-értőn és gazul.
Nincs szépség, melynek hivője nincsen:
Most én vagyok az úr.Az egész világ helyett imádlak,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te szép, kit a buták meg nem láttak:
Te: Én, szegény Magam.
Gimnáziumi némettanárom az utolsó németóránkon adott nekünk – amolyan útravalóul – egy novellát, ellátva kedvenc író – költője, Herrmann Hesse, pár sorával; mindenkinek személyre szólóan, más mondanivalóval. Ő akkor úgy gondolta, nekem ez a pár sor kell, ez illik hozzám.
Wer den Weg nach innen fand,
Wer in glühndem Sichversenken
Je der Weisheit Kern geahnt,
Daß sein Sinn sich Gott und Welt
Nur als Bild und Gleichnis wähle:
Ihm wird jedes Tun und Denken
Zwiegespräch mit seiner eignen Seele,
Welche Welt und Gott enthält.
