Szenvedés – Heti útravaló 27.

Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.

És mégis: milyen jó szeretni! Milyen öröm! Milyen boldogság, részegség és “végre hazataláltam!” érzés! Az e heti útravalóban egy titkot rejtettem el. Olyan, mint egy mazsolaszem a kalácsban. A titok így szól: “Nem baj, ha fáj!”

Aki az élet művésze, tudja, hogy a fájdalomban és a szomorúságban titkos öröm rejlik. Élvezet. Néha kifejezetten jólesik sírni, és szeretünk szomorú történeteket nézni, hosszan üldögélni a bánat felhőiben. Észrevetted már? Ki sem tudnak csalogatni belőle.

Az, hogy “nincs”, hogy “elveszett”, hogy “elhagyott””, hogy “elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.

Hogy miféle gyönyör van az ilyesmiben, nem tudom, de van. Sokszor tapasztaltam, hogy szeretek sírni. Néha kifejezetten hiányzik, és nem bírom, ha ilyenkor vigasztalnak. Úgy érzem, hogy meg akarnak fosztani valamitől. Mitől? Hogy élvezzem a szomorúságot.

Igen, barátocskám, az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot. Azt, hogy “vele” – és azt, hogy “nélküle”. Csak a holt nem érzi mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él.

Tanuld meg élvezni, ha fáj a lelked. Gondolj arra, hogy ez az élő lélek jele benned! Néha napsütés, néha ború és vihar. Nem baj! Nem emlékszel, hogy gyermekkorodban mennyire szerettél sírni? Jézus is sírt. Buddha is, főleg akkor, ha másokat sírni látott.

Szeresd a könnyeidet, de azért egyre ügyelj! Van termékeny, és van terméketlen szenvedés is. A termékeny szenvedés mögött süt a Nap. A terméketlen szenvedés mögött nincs Nap – világvége van. Ha fáj valami: sírjál.

Sós könnyeket, mint a tenger vize. Szeretsz a végtelen tengerben úszni? Nos, tudd, hogy ilyenkor Isten könnyében úszol. Ilyen csodálatos lehet a szomorúság.

Forrás: www.life.hu