Az átváltozás művészete – Heti útravaló 17.

Ha jól élsz, tudnod kell átváltoznod. Nincs ‘végre elértem!’ – mert tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással.

Ez egy hasznos, de nehezen megfogadható útravaló. Le vagyunk ragadva. Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni, továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól.

Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk, pedig muszáj lesz. Mert valójában az történik – biztos tapasztaltad már -, hogy kis halálélmény levetni a régi bőrünket. Egy hernyó biztos retteg, még akkor is, ha tudja, hogy pillangó lesz belőle. Még akkor is, ha nem szeretett hernyó lenni, de megszokta. “Jaj, mi lesz velem, hernyótlanul?!” – gondolja riadtan.

“Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!” – mondja Shakespeare.

Ne félj átváltozni. Ne félj újjászületni!

változás

Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól. Ő nagy átváltozó művész volt. A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét, mint egy színész a sok-sok szerepét.

“Most azt játszom – mondta lánykorában -, hogy szerelmes vagyok!”

“Most azt, hogy…brrr!…elveszítem a szüzességemet!”

“Most azt játszom, hogy férjhez megyek!” (És máris ott állt hosszú fátyolban a vőlegénye – leendő apám mellett. )

“Most azt játszom majd, hogy anya leszek!” (Nemigen akart anya lenni, de tudta, hogy ez a sorsa, és máris átváltozott. Otthagyta a lányt, nőtt a pocakja, és anya lett. Így jöttem a világra én.)

“Most azt játszom, hogy gazdag vagyok! (És gondtalanul élt, kertes házunkba kertész járt, cseléd és nevelőnő.)

“Most azt játszom, hogy földönfutó leszek!” (És otthagyta a rommá lőtt házunkat, s elmenekült velem.)

“Most azt játszom, hogy szegény proli asszony leszek! (És szinte élete végéig vidáman robotolt a bűzös Rákospalotai Bőrkonfekcióban. Nyomorogtunk.)

“Most azt játszom, hogy szabad leszek – elhagyom a férjemet!” (És elhagyta. Nem bírt vele élni. És azt játszotta, hatvankét évesen, hogy más társat keresett – és talált is.)

Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: “Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen. Mert mindenem fáj. És hogy nézek ki?! Rémes! Alig van hajam. Egy óráig dolgozom magamon a tükör előtt, hogy ki tudjak menni az utcára!” Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve. Nevetett a vénség nyomorán. Mert tudta, hogy ez is csak egy szerep, és nem végleges.

Most már odaát van a Drága, és onnan segít, a szellemi világból. Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét. S tanulom tőle az átváltozás művészetét. Ajánlom, te is tanuld meg. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb.

 

Forrás: www.life.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Reklámok

Napi mondat

Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.

— Alison Roberts