Figyelem!
Az alábbi bejegyzésben általánosítás található, mely kizárólag az író saját, személyes, közel 30 éves megfigyeléseinek és tapasztalatainak eredménye, melyek az emberi lények között eltöltött idő, a velük való kommunikáció és társas érintkezések eredményeképpen születtek.
Láttam egy felmérést, ahol állítólag a pasiknak életük során 12 szexpartnerük van, a nőknek pedig 9.
Lehetséges.
Végülis ez egy statisztikai átlag, ahol a kevesebb és a több is elfér, illetve a dolog saját bevalláson alapul, ami ugye vagy őszinte, vagy nem…
Sokszor kérdezték már tőlem is, hogy hány szexpartnerem/pasim/párom volt eddig és őszintén szólva nem szívesen válaszolok.
Mégpedig többek között azért nem, mert az emberi képmutatás a hülyeséghez hasonlóan határtalan.
A sztereotípia az, hogy akinek sok partnere volt, annak a partnerei csak valami zoknihoz hasonló tárgyak. Pedig ez sokszor a legkevésbé sem igaz.
Nem érzem úgy, hogy akár csak 1 akár 1111 is a valódi szám, azt szégyellni kéne akárkinek is, (de én igencsak megválogatom, kivel leszek őszinte számszerűleg).
Valahol egy cikkben azt olvastam, nem célszerű 5-6 partnernél többet bevallani a partnernek és van rá esély, hogy ez így is van.
Miért?
Mert ez még “emészthető” mennyiség. Mert a legtöbb ember nem bírja önmagát olyan jónak tekinteni, hogy érdemes legyen valaki sokat tapasztalt embernek vele maradni és őt jónak ítélni, aztán pedig a saját ostobasága miatt azt bünteti, aki őszintén megmondta, hogy nem 9 az a 9 vagy nem 12 a 12…
és ezért szokta veszekedéskor hülye kurvázni meg hülye baszógépnek nevezni például…
és ha kevesebb volt, akkor meg vagy frigidnek vagy lúzernek…
Na és persze ott a kereszténynek kikiáltott szellemű évszázados behatás, ahol a szüzesség és a kevés partner erény, míg a sok partner romlott belsőt takar.
Az én szememben sem a sok, sem a kevés partner nem jelent erényt, mert én azt az elvet vallom, amit Ákos énekel: ” csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel”.
Nem érdekel előttem és utánam kikkel és hogyan és mikor, csak az érdekel VELEM hogyan…de az nagyonis!!!
Elméleti síkon persze a nagy számok törvénye alapján a több partner több tapasztalatot és ezáltal jobb szeretőt jelez.
DE ugyanúgy jelentheti viszont a baromi rossz szeretőt is, aki inkább partnert váltott, mert nem akart még egyszer bénázni és szembenézni azzal, hogy korántsem tökéletes, amit művelt.
A kevés partner jelentheti egyrészt azt, hogy az illető a hűséges és kitartó fajtából való, odafigyel a másikra, fantáziadús, képes a megújulásra és érdemes hosszabb távon vele maradni, de jelentheti azt is, hogy egy gyáva lúzer, aki inkább agyban csal minden második másodpercben, minthogy megtegye egyszer élőben.
(Meg persze még számos oka lehet a sok vagy kevés partnernek, ezek csak példák.)
Van, aki keveset vall be, mert úgy érzi ez a társadalmilag helyes, van, aki pedig genetikailag úgy van összerakva, hogy valóban kevés partnere volt, mert így jó neki, és olyan is van, aki szeretné a sokat, de béna vagy a körülményei miatt nem tud sok partnert szerezni.
Van, aki sokat vall be, mert szerinte ez hú de menő, van, aki lazábban áll a szex kérdéséhez és ezért könnyebben bonyolódik kalandokba, van, aki genetikailag kanosra van összerakva és van, akinek ha adódik, kihasználja a helyzetet, van, aki külön kezeli a szexet a szerelemtől.
Nem vagyunk egyformák és ez így van jól azt hiszem….
Szóval mi a jó válasz a kérdésre? Én nem tudhatom….
csak a saját válaszomat tudom…agyban és lélekben tárolva.
Érdekelhet még:
Az első találkozásokon, beszélgetéseken az ember kedvező képet próbál magáról kialakítani. Ám az a n...
Azt hiszem ez az egész nőzés/pasizás valahogy úgy járt, mint az omlett elkészítése. Eredetileg az úg...
Az ajándékról (legyen az cselekedet vagy tárgy) az a "perverz" álláspontom, hogy az ember azért adja...
