Az első találkozásokon, beszélgetéseken az ember kedvező képet próbál magáról kialakítani. Ám az a nem mindegy, hogy ezt mégis hogyan teszi!! Élőben sem…neten sem.
Van ugye az, mikor a legjobb tulajdonságainkat domborítjuk ki, csinosítgatjuk magunkat a találkozás előtt stb.
Ez kb olyan, mint a demo a filmbemutató előtt. A demo a film legjobb jeleneteit tartalmazza, hogy kedvet csináljon a nézőnek a többi megtekintéséhez is.
Na és persze van az a verzió, mikor hazugságokkal, kitömött push-up melltartóval, vagy sport-zokni-gombóccal a gatyóban megyünk randizni, vagyis tulajdonképpen egy másik film demóját mutatjuk be.
Jeleneteket vágunk a Piszkos Harry című krimiből, miközben csak a ZS-kategóriás Megalodon versus óriáspolip című filmet vetítjük majd utána.
Oké, elismerem, léteznek balfék vágók is, akik nem tudják élvezhetőre kiszedni a jó jeleneteket és ezért csak az avatott-szeműek akarják majd megnézni a teljes “alkotást”. (Ez talán a jobb, de sajnos ritkább lehetőség.)
Továbbmegyek viszont a hasonlatban.
Ez a helyzet a netes adatlapokkal is. Akár közösségi oldalakat veszünk, akár társkeresési célzatot.
Egy képkockát mutat a filmből (van, akié persze többet is és olyan is van, akié…hogy is mondjam…túúúúl sokat 😀 ), a saját filmünkből, abból, akik akkor éppen vagyunk. Mintegy feltéve utána a kérdést:
Na milyen a filmem? Tetszik?
Van kedved szerepelni benne? Van kedved átrendezni, felforgatni, állandó szereplője lenni, vagy csak statisztálni benne?
Mit szólnál a koprodukcióhoz?
Akarod megnézni megint? Hazaviszed dvd-n?
Persze tudom én jól, van, aki már szinte tékát üzemeltet, merthogy nem egy adatlapja/személyisége van, van, aki a nem túl szép jelenetekből is belevág a demoba és van, akinek a filmje nem is áll másból, csak abból a pár kockából, amit a demoban megmutatott.
Szóval kedves filmesek, vágjátok össze jól a demotokat, ti pedig, kedves nézők, nézzetek néha a vászon mögé is…érdemes.
Érdekelhet még:
Ne felejtsétek a szívetekkel nézni a világotokat és meglátni vele az igazán fontos, az igazán értéke...
Régen volt...túl régen ahhoz, hogy valóság legyen, de nem elég régen ahhoz, hogy elfelejtsük...
Az ember, az embernek levés sokkal többet jelent sejteknél, puszta alléloknál, meg önző géneknél, me...