Fekszem. Vagyok.

Fekszem.
Vagyok.
A semmibe bámulok.
Alattam a föld, fölöttem a csillagok.
Akkor voltam. Most is vagyok.
Tanúm a föld és tanúim a csillagok.
Fenn a Hold,
lelkemben szép szemek emléke ragyog.
Csak vagyok.
Nem gondolkozom.
Bambulok.
Kérdeztem az eget és bámulnak a csillagok.
De választ nem kapok, csak egyetlen mondatot:
Nézz fel az égre!
Hallgatok…
Csak nézhetek, de okosabb nem vagyok.
Jó helyen vagyok? Ez AZ a föld és ezek AZOK a csillagok,
ahol a legtöbbet teszem, s keveset árthatok?
Gondolok nagyot, a király én vagyok!
Azáltal uralkodom, hogy szolgálok,
azáltal szolgálok, hogy uralkodom.
S van kit szolgálni, ha már itt vagyok?
Kellenek a szavak, kellenek a mondatok?
Kellenek a csókok, kellek, aki vagyok?
Kell a szolgálat? Kell az uralom?
Gondolkodom.
S ha nem lennék vajon?
Vagy másik földön, más csillagon?
Üresebb lenne a föld?
Kit bámulnának a csillagok?
Ah…
Csak mondatok….
Csak mondhatok
dolgokat, amit nem tudok és aki nem vagyok.
Akarom? Nem tudom…
nem hazudok…hallgatok, csak várok és bambulok.
Csak fekszem.
Még vagyok.
Alattam csak a föld, fölöttem csak csillagok.


2010

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

A legmegbocsáthatatlanabb halandó bűn a tétlenség.

— Eliphas Lévi