Fekszem.
Vagyok.
A semmibe bámulok.
Alattam a föld, fölöttem a csillagok.
Akkor voltam. Most is vagyok.
Tanúm a föld és tanúim a csillagok.
Fenn a Hold,
lelkemben szép szemek emléke ragyog.
Csak vagyok.
Nem gondolkozom.
Bambulok.
Kérdeztem az eget és bámulnak a csillagok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Csak ülök itt és nézlek, de nem jönnek a szavak.
Van az a pillanat,
mikor túl kevés a papír és túl sok a gondolat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Minden csepp víz tenger - a lágy kenyér Te vagy.
Minden könnyem bánat - az örömem Te vagy.
Minden emlék a múlt - a jövőm Te vagy. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét.
Csendben, észrevétlen lopózom feléd,
halkan osonok át idegen helyeken,
suttogva hívlak, nem hallja senki sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Szerelmünk olyan, mint őszi napsugár,
ha jó helyre ülsz, még meleget ad talán.
Álmos a szerelmünk, pihenni vágyik,
hullatja levelét a cseresznyefánk is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Ostoba vagyok? Meglehet...
Most így jó nekem...
Most is csak űzöm és kergetem,
vágyom, várom és szeretem
az illúziót, hogy itt leszel. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Senki vagyok, mert elhiszem.
Senki vagyok, mert élvezem.
Valaki vagyok, mert elhiszem.
Valaki vagyok, ha kell nekem.
Senki vagyok, mert elhiszed.
Senki vagyok, ha jó neked. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Fehér karácsonyról álmodom ma este.
Vidám csillagok a kék égboltra festve,
táncol a holdsugár a hóember körül,
csilingelő fagyban most csak a csend röpül. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Hajolj a félelmeid fölé, hívd ki őket, hogy tegyék a legrosszabbat, és amikor megpróbálják, végezz velük! Ha nem teszed meg, klónozni fogják önmagukat, és mint a penészgomba, körbevesznek – megakadályozva, hogy úgy élj, ahogyan szeretnél.