Fekszem.
Vagyok.
A semmibe bámulok.
Alattam a föld, fölöttem a csillagok.
Akkor voltam. Most is vagyok.
Tanúm a föld és tanúim a csillagok.
Fenn a Hold,
lelkemben szép szemek emléke ragyog.
Csak vagyok.
Nem gondolkozom.
Bambulok.
Kérdeztem az eget és bámulnak a csillagok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Csak ülök itt és nézlek, de nem jönnek a szavak.
Van az a pillanat,
mikor túl kevés a papír és túl sok a gondolat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Minden csepp víz tenger - a lágy kenyér Te vagy.
Minden könnyem bánat - az örömem Te vagy.
Minden emlék a múlt - a jövőm Te vagy. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét.
Csendben, észrevétlen lopózom feléd,
halkan osonok át idegen helyeken,
suttogva hívlak, nem hallja senki sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Szerelmünk olyan, mint őszi napsugár,
ha jó helyre ülsz, még meleget ad talán.
Álmos a szerelmünk, pihenni vágyik,
hullatja levelét a cseresznyefánk is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Ostoba vagyok? Meglehet...
Most így jó nekem...
Most is csak űzöm és kergetem,
vágyom, várom és szeretem
az illúziót, hogy itt leszel. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Senki vagyok, mert elhiszem.
Senki vagyok, mert élvezem.
Valaki vagyok, mert elhiszem.
Valaki vagyok, ha kell nekem.
Senki vagyok, mert elhiszed.
Senki vagyok, ha jó neked. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Fehér karácsonyról álmodom ma este.
Vidám csillagok a kék égboltra festve,
táncol a holdsugár a hóember körül,
csilingelő fagyban most csak a csend röpül. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.