Ajándék lónak…nincs is foga???

ajándékAz ajándékról (legyen az cselekedet vagy tárgy) az a “perverz” álláspontom, hogy az ember azért adja, mert örömet akar okozni a másiknak és persze ezzel együtt gyarló módon önmagának is, hiszen az jó érzés, ha a másik örül és örülhetünk magunknak, hogy mekkora faszagyerekek vagyunk, milyen jót tettünk most.
Legalábbis nekem valami ilyesmit jelent ez.

Mostanában viszont sok olyan kapcsolattal találkozom, ahol az van, hogy mikor szakítanak (tök mindegy hogy mi miatt), akkor az ajándékokat, amiket kaptak szépen visszaszolgáltatják, vagy ha a másik ezt nem akarja megtenni, akkor figyelmeztetik erre.

Na akkor döbbentem le leginkább, amikor egyik ismerősöm dühösen mesélte, hogy mikor szakítottak, akkor az ajándékba kapott vibrátort is visszaadta (a hülye), mert az neki nem kell.

Most viszont egy nagyon okos cikk formájában láttam viszont a témát itt a neten, miszerint mit kezdjünk azokkal az ajándékokkal a szakítás után, amiket az ex adott.

Kiakadtam…ha én egyszer szívesen és szívből adtam valamit, akkor azt miért kérem vissza? Valamint ha akkor, amikor kaptam tényleg jól esett, hogy gondolt rám a másik, akkor miért bántom meg azzal, hogy visszaadom, amit ő szívből adott?
Illetve azzal, hogy nekem adta azt a valamit, az már az enyém, tehát a saját cuccomat miért adnám akárkinek is és fordítva?

Vajon ha oda jutok, akkor vissza kéne kérnem a reggeli narancsleveket, a közös fényképek egyik felét, a gyerekből a petesejtből származó DNS szekvenciákat is???

Érdekelhet még:

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.

— Alison Roberts