Új tavasz

Szerelmünk olyan, mint őszi napsugár,
ha jó helyre ülsz, még meleget ad talán.
Álmos  a szerelmünk, pihenni vágyik,
hullatja levelét a cseresznyefánk is.

De nyár volt ezelőtt és izzott a lég,
szikrázó nap sütött és zöldellt a rét.
Az ég tiszta volt a Balaton felett,
s ritkán hoztak záport bolondos fellegek.

Erdőben járva a zöld lombok alatt
velünk hancúroztak vidám napsugarak.
Együtt csodáltuk a Göncölszekeret,
s a vidám, kerek hold is velünk nevetett.

De elmúlt a nyár és vele a meleg,
hideg esőt hoznak a szürke fellegek.
Álmos már az erdő, s elbújik a Hold,
ami eddig zöldellt, már csak sárga folt.

Ébredeznek bozót mélyén a szelek,
köszöntik urukat, a fagyléptű telet.
Lekéstük bizony a Göncölszekeret,
felszállni nekünk már nem lehetett.

De ne hidd, azt, hogy hamar elfelejtelek,
ne mondd azt, hogy én soha nem szerettelek!
De ne mondd, ne hidd azt se, hogy vége lesz,
nincs itt a szerelmes, de él a szerelem.

Hisz jön majd új tavasz hosszú tél után,
nyílik majd ibolya havas bérc fokán.
Felébred az erdő mélyén a virág,
feléled a mező és új lesz a világ.

Előbújik  a nyúl, s róka, a ravasz,
itt lesznek ők mind, hisz lesz még új tavasz.
Hoz majd új virágot a cseresznyefánk,
ropogós cseresznyét érlel rajt a nyár.

Érik még alma az öreg almafán,
jön majd más szerelem a mienk után.
Lehet az, hogy szép lesz és lehet az, hogy szép,
de mit ér a szerelem, ha nem lehet tiéd?

Mit ér a tavasz a május nélkül,
ha nincs fűtve ember a szerelem tüzétől?
Kívánj hát májusig szerelmet nekem,
mert addig élsz te is, míg él a szerelem.


1998