I. Sétálok az utcán. Egy mély lyuk van a járdán. Beleesem, elvesztem. Nincs segítség. Nem az én hibám. Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II. Ugyanazon az utcán sétálok. Egy mély lyuk van a járdán. Úgy csinálok, mintha nem látnám. Újra beleesem. Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok. De nem az én hibám! Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III. Ugyanazon az utcán sétálok. Egy mély lyuk van a járdán. Látom, hogy ott van. Mégis beleesem… ez puszta megszokás. A szemem nyitva van. Tudom hol vagyok. Az én hibám! Azonnal kijövök.
IV. Ugyanazon az utcán sétálok végig. Egy mély lyuk van a járdán. Megkerülöm.
V. Egy másik utcán sétálok végig.
Érdekelhet még:
Ha úgy érezzük, hogy napközben nem látjuk rendesen a képernyőn megjelenő ábrákat és szövegeket, éjsz...
Az igazi szeretetben a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Ha valaki nem akar, ne...
Nem véletlenül van két szemünk. Csak így látjuk plasztikusan a valóságot. A "harmadik szem" egyetle...
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.