Második nap

Kriszti 4 órázik

Akkor hagy említsem meg én is a tapasztalataimat…

Kurvára utálom ezt a melót.

És ezért itt is hagyom, mint a szart a klotyóban – remélve, hogy sosem látom viszont, de ha vasárnap este otthon ülök a lakásomban és mégis találkoznék vele, akkor sincsen semmi gond, hiszen csak tárcsázom a mestervonalat és már ott is terem egy szerelő, aki X-ezer Ft-ig ingyen végzi a javítást és tuti ad róla számlát..hú mekkora jó is ez!

Ja és már mindenkit utálok – a T összes vevőjét – de nem csak úgy csoportosan, hogy öregek meg fiatalok,meg mittomén-

ó nem!

Egyenként és személyesen mindenkit ki nem állhatok

Előítéleteim lennének????

Nem hiszem, mert mindenkit egyformán utálok – ez nem előítélet!

És persze a kamera…… ó a kamera! Az én kis édesem, aki a nap 24 órájában, mint a mestervonal, bámul az arcomba, és felveszi, ahogy vakarózom és ülök és beszélek és stb.

Ja és a kedvenc embereim, akik így válaszolnak:

-Megenged egy kérdést a cégünkkel kapcsolatban?

-Köszönöm, nem

De mi a retkes rossebet köszön meg?????????????????

Vagy:

-Megenged egy kérdést?

-Nem, köszönöm

Hülye is és süket is, de ő néz le engem…

Hát kurva jó…

Nade ott vannak a viccesek: határozott undorral beszélnek a biztosítókról , azt mondják mind szemét

ja és ami tényleg édi volt, aszongya: na igen, a biztosítók mikor kötni kell, ráküldik az emberre, főleg a férfiakra a csinos fiatal bombázó nőket, mosolyogva és mikor aztán kár történik és fizetni kellene, akkor jön a szemüveges aszott öregember, mint én is és nem ad semmit.

Azt már nem kérdeztem meg, hogy én lennék e az a bizonyos bombázó, de ezek szerint igen – hát ő tudja, ízlések és pofonok ugyebár. 🙂 )

Igazuk is van, hogy a biztosító geci – nekem még mindig nincsen munkaszerződésem, ami az apeh szerint azt jelenti, hogy nincs munkaviszonyom, hiszen csak akkor lehet bejelenteni valakit, ha aláírta mindenki a munkaszerződést  – most akkor ki a ráknak higgyek????? Tök jó.

Az emberek lassan kezdenek félni a bevásárlástól, mert mindig valami vadbarom megszólítja őket és molesztálólag hat és egyébként is… csak most én vagyok az érem másik oldalán és nekem kell szólítgatni.

Persze az volt a duma, hogy a G meg a T együttműködése stb és milyen jó, hogy mi T illetve G alkalmazottak leszünk, de az igazság az, hogy egyik sem vagyunk, mert a T szerint a G emberei vagyunk a G meg úgy gondolja, hogy a T-é és ezért mindkettő leszar bennünket- szóval ez van

Nulla segítség, nulla biztatás és megalázó statisztikaküldözés jobbra-balra.

Na most a slusszpoént gyermekeim az úrban:

Egy nő, akit megszólítottam, aszongya, a férje a G részéről itt volt a tesztidőszakban és 30 éves biztosítási múlttal rendelkezik és azt mondta, semmi életképessége a dolognak a T-ban, mert az emberek nem látnak a biztosítás mögé és nem érzik biztonságban magukat egy ilyen gagyi-projekttől, sőt azt mondja nem is kötöttek itt szinte semmit.

Na bummmmmmmmmmm ezt is megtudtam.

Durva dolgok ezek.