Jön másik (?)

Vajon miért van az, hogy ha valaki azt mondja, hogy szeret valakit, mármint nem úgy manapság hangzatosan és divatosan, hanem úgy igazán, minden porcikájával átélve a másik puszta létezésének örömét, akkor szinte mindenki valami fura ellenreakcióba kezd.

Elkezdik megmagyarázni, hogy jaj te azt nem is úgy érzed, kérdezgetik a miérteket és logikus dolgokkal próbálnak ellenpólust képezni egy amúgy fölöttébb logikátlan érzésnek.
Sok könyv foglalkozik a szerelem miértjeivel, a pszichológiájával, manipulációkkal, a hormonszintek változásával, a kémiával, a logikával, szétboncolják és elemzik mindaddig, míg a szemükben már nem csodaként létezik, hanem csak valami csengetésre elkövetett nyáladzássá válik, mint Pavlov kutyájánál.

Nyilvánvaló, hogy vannak ennek a szerelem-folyamatnak is törvényszerűségei, de ugyan miért ne lennének, hiszen a természetben mindennek megvannak a maga szabályszerűségei.

A többség csak a robotokban hisz. Vagy azért, mert nem látott még mást, vagy azért, mert irigykedik, vagy azért, mert nem képes többet látni/érezni/akarni a robotoknál. Ők azt mondják: jön másik.

Romeó és Júlia

A robotok is mozognak, működnek, törvények és szabályszerűséget mozgatják őket, csakhogy mégis van valami, ami megkülönbözteti az élőt az élettelentől, a robot-kutyát a valóditól. Valami szabálytalan, valami rakoncátlan, valami megfejthetetlen, egy cseppnyi csoda.
Ez a csepp csoda az, ami megkülönbözteti a valódi szerelmet a felszínkarcolástól és a hormonvihartól. Ez az egy csepp csoda elég ahhoz, hogy hegyeket mozgasson meg, képessé tegyen szinte bármire és tökéletességet és értelmet adjon minden mozdulatnak.
Akik pedig valaha is találkoztak vele, azok cinkosan összekacsintanak és sosem mondják, hogy jön másik…lehet azt sem, hogy várd a másikat, csak legfejjebb azt, hogy adj időt magadnak a túlélésre, ha mindenképpen muszáj.

Csakhogy valami miatt az emberek elfelejtettek emlékezni erre a csoda-dologra. Nem emlékeznek rá, mert nem tudják elemezni és kimutatni, csak valami elemi, zsigeri belső bizonyossággal tudható és érzékelhető.

Amikor pedig azt mondja valaki, hogy szeret valakit, akkor is, ha logikusan ugye már kb semmi értelme sem mutatkozik, akkor azt mondják majd jön/lesz másik.

Most azért úgy elképzelem, ha ők írták volna a Rómeó és Júliát, akkor a történet úgy végződne, hogy mikor Rómeó megtalálja Júliát holtan (vagyis ugye csak holtnak vélve), akkor gondolkozik erőteljesen vagy fél percet, majd legyint egy nagyot és azt mondja:
– Hát ez meghótt…de sebaj majd jön másik.
.
.
.
ééés
.
.
.
függöny

Reklámok

52 unnep sutiskonyv

Megjelent a receptkönyvem! Bővebben olvashatsz róla itt:

52 ünnep - medv.biz
Napi mondat

Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.

— Jean de La Fontaine