Harmadik nap

Márti 4 órás

“de mi a retkes rossebet köszön meg?????????????????” vááá ez a mondat odab*sz…:)))) ezen 10 percig röhögtem a pultban.

Most következik a “mitől derül fel a szívem” – rovatunk.

-mikor aranyosan mosolyognak a nénik

-mikor kisgyerekek mosolyognak aranyosan

-mikor 2 óra után végre valakinek tarifálok

-mikor elfogadják a szórólapoooot!!!

-mikor van enni és innivalóm, elfogyaszthatom a pultban és nem pont akkor jön valaki megkérdezni, hol a vécé, a bankautomata, az élelmiszer (ilyen is volt!!!!), fel tudnék-e váltani egy 500ast, nálunk lehet-e bevásárlókártyát kérni.

-mikor valaki azért jön ide, hogy biztosításról kérdezzen

-mikor nem sikerül velem kibaszni a gépnek és nem kapcsol ki az orrom előtt, tarifálásnál

-mikor nem bámulnak át a vállam felett, de nem is engem bámulnak, hogy épp mit csinálok

-imádnám, ha tudnám hol a kamera

folytatom…

-rájöttem, hol van, de biztos van másik is…:)

-ha nem tolná valaki mindig be a kocsiját a pultba

-hogy nem is kellene megszólítanom senkit, mert akkor van a legnagyobb sikerem, ha maguktól jönnek, ülök a pultban és kedvesen megszólítom őket: “segíthetek?” csak ma, 4 óra alatt 3 embernek tarifáltam így…