Gyere!

A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét.
Csendben, észrevétlen lopózom feléd,
halkan osonok át idegen helyeken,
suttogva hívlak, nem hallja senki sem.

Engedd hát és lassan körbefon a sötét,
arcodhoz ér, s még félve karol beléd.
De egyre sötétebb lesz és egyre vadabb,
elviszlek Kedvesem, engedd hát magad.

Hidd el jó lesz Egyetlen eljönni velem,
ne kérdezz, csak azt mondd, csak mondd, hogy szeretsz!
Habár ne szólj semmit, nehogy hazudj nekem,
ne szólj egy szót se, csak gyere most velem.

Oda viszlek Téged, hol holdvilág ragyog,
hol nem kell a szó, nincsenek mondatok,
hol fénylő lánggal égve is sötétek vagyunk,
nincs ott már éjszakánk, nincsen nappalunk.

Nincsen zaj, se csend ott és megszűnt a világ.
Nincsen idő se, már régen tovajár.
S ha egyszer visszajövünk, nem lesz, aki bánt,
titkunkat őrzi a néma holdvilág.


2000