Gyere!

A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét.
Csendben, észrevétlen lopózom feléd,
halkan osonok át idegen helyeken,
suttogva hívlak, nem hallja senki sem.

Engedd hát és lassan körbefon a sötét,
arcodhoz ér, s még félve karol beléd.
De egyre sötétebb lesz és egyre vadabb,
elviszlek Kedvesem, engedd hát magad.

Hidd el jó lesz Egyetlen eljönni velem,
ne kérdezz, csak azt mondd, csak mondd, hogy szeretsz!
Habár ne szólj semmit, nehogy hazudj nekem,
ne szólj egy szót se, csak gyere most velem.

Oda viszlek Téged, hol holdvilág ragyog,
hol nem kell a szó, nincsenek mondatok,
hol fénylő lánggal égve is sötétek vagyunk,
nincs ott már éjszakánk, nincsen nappalunk.

Nincsen zaj, se csend ott és megszűnt a világ.
Nincsen idő se, már régen tovajár.
S ha egyszer visszajövünk, nem lesz, aki bánt,
titkunkat őrzi a néma holdvilág.


2000

Vélemény, hozzászólás?

Reklámok

Napi mondat

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

— Müller Péter