A valódi szeretetnek két arca van. A szebbik a másikra figyelő, a meghallgató.
A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. A beszéd legtöbbször szabadulási kísérlet. Nem jó egyedül, nem jó a csendben. Valami feszít, hogy közöljek valamit, hogy érvényesüljek, szerepeljek. Úgy kell ilyenkor a másik, mint egy férfinak a női öl – meg akarok szabadulni magamtól.
Kell a füled! A lelked! A figyelmed! Törődj velem! Hallgass meg! Figyelj rám!
Karinthy Frigyes azt mondja, hogy ebből a belső feszültségből lett író: “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!” Kell valaki, aki meghallgat. Csakhogy hallgatni nem könnyű. Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre – nehéz.
Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm – ez nem könnyű.
Mert hosszan hallgatni egy embert – ha nem szeretem – nagyon nehéz. (Kivéve persze, ha jól mondja, színesen és gazdagon, egyszóval, ha szórakoztat.) Figyelni a másikra nagyon fárasztó. Ehhez az kell, hogy én magam rendben legyek. Hogy ne féljek a saját csöndemtől, és az egyedüllétem ne feszítő pokol legyen, hanem harmonikus magány. Vagyis hogy “jól legyek magammal.”
A kórházi osztályon azért ritka a jó beszélgetés, mert mindegyik betegnek a saját sebe fáj. Nem tudnak figyelni a másik bajára, a magukét mondják.
Az életben is így vagyunk.
Nagyon kell szeretni valakit ahhoz, hogy azt érezzem: most ő a fontos, nem én. Nem kis áldozat kell ehhez, mert senki sem képes kimondani azt, ami a lelkét nyomja. El van dugva benne tudat alá, és azért másról beszél. Tudod, miért? Mert ő sem képes figyelni, önmagára.
A figyelem, ha valódi, nagyon mélyre tud látni. Lényegében a meditáció nem egyéb, mint figyelem-gyakorlat. Megszüntetem a szétszórtságot, a lelkem nyugtalan, zűrzavaros rezgéseit, és a csendben meglátom a tudattalanom sötét mélyéről ható bajom rejtett okát. Így figyelek másokra is. Igazából ezt hívják léleklátásnak.
Aki szereti a gyerekét, a párját vagy a barátját, tudja, miről beszélek, mert így lát, és így tud figyelni rá – a szív szemével.
Forrás: www.life.hu
Érdekelhet még:
Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Nem érzelmi össz...
Az egó uralma alatt élni nemcsak azt jelenti, hogy önmagunknak élünk, hanem azt, hogy mások ellen is...
Egy barátságban, egy szerelemben, de még egy házasságban is az az út a döntő, amit együtt teszünk me...
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.