Félemberek – Heti útravaló 8. rész

 Amíg nem találok rád, én se vagyok egészen.

Tudod, hogy így van. Sokszor tapasztaltad már, és lehet, hogy most is éppen ezt éled meg: szeretet nélkül félemberek vagyunk.
Te is tudod, a másik is tudja, mindenki tudja – mégsem találunk egymásra. Az emberek elmondhatatlan nagy többsége félemberként éli az életét. Azt kérded, mitévő légy? Három tanácsom van az útra.

Az egyik az önismeret útja. Vagyis az a titok, hogy a másikhoz vezető híd önmagadon át vezet. Neked kell alkalmassá válni arra, hogy szeretet-képes légy. Rá kell hangolódnod. Szeretni kell önmagadat – félemberként is. A szeretet hullámhosszán hirtelen azt tapasztalod majd, hogy igen sok idegen ember alkalmas arra, hogy mélyen megszeresd. Nem is gondoltad volna, – lehangolt állapotodban – hogy mennyi. Akit eddig észre sem vettél, idegennek tartottál, most rájössz arra, hogy “ismerős”. Ha a Szeretet Világában élnél, rádöbbennél, hogy mennyi emberrel tudnád boldogan leélni az életedet. Most még azzal az eggyel sem, akit néked szánt a sors, mert nem vagy szeretetre hangolva – és persze ő sem.

A másik tanácsom: hogy merj szeretni. Mert ugye ez azzal jár, hogy a szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent – egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban – és ez nagyon fontos, tedd ezt is az Útravaló mellé – csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Vagyis szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud. A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz. Ez nem szeretet, akármilyen odaadó, elfogadó, érzékeny, érzelmes és szenvedélyes. A gyengeség azt jelenti, hogy nem találod magadat, a másiktól várod a megváltásodat és ez lehetetlen.

A harmadik pedig egy mai embernek szóló, praktikus tanács: meg kell tanulnod félemberként is élni. Sajnos ez egy ilyen vacak világ.

A szeretet gyakran úgy működik bennünk, mint egy féllábúban a fantomfájdalom: tudjuk, hogy lélekben két lábunk van, mert az a normális, de mégsem tudunk végtagot növeszteni, és ha élni akarunk, meg kell tanulnunk féllábon járni.

Nem biztos, hogy társra találsz. Egyedül kell menned tovább, de jókedvűen, kérlek!
Derűsen, harmonikusan – fütyörészve!

Forrás: www.life.hu