Ezek a versek az enyémek. Mármint úgy, hogy én írtam őket. (Persze nem csak ennyi és nem csak egy témakörben van, majd lassanként fölkerülnek mind.)
Nehéz őket ide leírni, mivel közülük több olyan van, mintha a lelkem aktfotóját tettem volna közzé. Sőt…mintha meztelen állnék ki a főtérre. (Nem ér röhögni, “na azt megnézném” felkiáltás kíséretében!!!)
Honnan a Zefir név? Gimnáziumi agyszülemény, amit ha jól emlékszem Berzsenyi Közelítő tél című verséből vett sor “ihletett” – vagyis tök jót röhögtünk rajta.
Amúgy a zefir kellemes, üdítő, lágy szellőt jelent, aminek alapvetően semmi köze hozzám azt hiszem. (Bár lehet, hogy mikor megbuggyanok, én is a fák közt szaladgálok…nem tudom…de remélem más se 🙂 )
“Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.