Csak magyar tudni jól

Az a hétvégém kb akkora szopás volt, amitől az izlandi falloszmúzeum 30 éve formalinban úszkáló darabjai is heves reakciót mutatnának. Csak mondjuk ez az a fajta szopás, amit senki se élvezett…

A vasárnapi kedvencem az volt, hogy a buszon a sofőr úgy gondolta én nem azért nyomtam meg a leszállásjelzőt, mert le akarok szállni, hanem mert isten tudja miért különös és perverz vonzalmat érzek a gombnyomkodás iránt.
Mire felvilágosítottam, hogy nem egészen így van, addigra már tökmindegy volt, mert már a következő megállónál tartottunk.

nyalás

Így aztán nem volt mit tenni, mint messzebbről mászni hazafelé. Mivel azonban már bőven kijutott a szopásból, így gondoltam ideje lenne már a nyalásnak is…
tehát betértem az épp útba eső fagyizóba.

Csakhogy nem voltam egyedül. A padon egy gyanútlanul üldögélő német pár ült (tudjátok az a fajta, akikről már a légi felvételen is szembetűnik, hogy németek 😀 ) és odajött egy nő meg a gyereke, akik ismerték őket. A nő hangosan örült, hogy találkoztak (nem úgy a németek), merthogy a múltkor hiába látta a kertből, hogy a német pár be akar hozzájuk jönni, nem jöttek, mert nem volt jó a csengő, de a kapu nagyonis nyitva volt, csak annyi eszük már nem volt, hogy meg is próbálják kinyitni.

A nő mondta a gyereknek, hogy tolmácsoljon, mivel ugye ő csak magyar tudni jól, de tekintve, hogy a gyerek feltűnően és tüntetőleg belemerült a fagyiba (jelezvén hogy esze ágában sincsen németül megszólalni), így a nő saját kezébe/szájába vette az irányítást és a következő mondattal fordult a német párhoz:
– Nix csöngő, de a kapu nyitva van.
😀

Reklámok

Napi mondat

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.

— Csernus Imre