Fázó pálmák alatt olvasok Egy levelet, egy nagy levelet: Kék lapra írták éles tollal Gonosz szelek, bőjti szelek. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Hiába hideg a Hold. Egyszer A mi óránk ütött S szent láz verte az éjszakát, Melybe két, szép, nyomorult embert Terelt be a véletlen Idő, A sokféle Időnek eggye, Irgalmas, bolond, dús Idő, Mely asszonyommal összehajtott S melynek azóta nincs mulása. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Későn jött az az asszony, Aki néz, akit áldok És ez a Puszta megöl, Hol hasztalan kiáltok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Óh, nagyon csúnyán éltem, Óh, nagyon csúnyán éltem: Milyen szép halott leszek, Milyen szép halott leszek. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!... Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. - Isten veled!... Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. Ez a fekete zongora. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett. Te vagy a bölcse, Mesterasszonya Az ölelésnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →