Álomtól részegült

Márványpadozat alatt
karmazsin ágyban
búvó gyökérfészek
az ágykeret…
… még kapaszkodnék-
de nem lehet
az álomtól részegült
hajnali árnyak
tétován másznak tova
a zajtalan pillanat
rianó hasadásain;
idült sóhaj fakad fel
kapkodó lélegzettel
a fény simító ujjain
mostoha alkonyt kerget
sustorgó hajnali lehelet-
menekvő percek bújnak meg
a fedetlen bőr repedésein…
csak még egy percet…!