… Csuklód kemény ívén
gyöngyként simul el
az ablak fátyol-tükrén
bekúszó fény
vándor-ég kéklő
szegélyén félve
közeleg a reggel
szemeid rezzenése
pendíti a holnap
lomha sugarának
harmatos húrjait
csorgó selyme
öntudatra ébreszti
az árnyakon
mélázva függő
párna-kontúrok
fakó álom-színeit
ágyunk vásznába
visszabújik reánk várva
a koszorús csend
s puha paplanod
időtlen halmai alá
dugja hallgatag fejét
hímes szavakat sóhajjá
szálanként mormolva
álmodóláng nyújtózik
mosolygó ajkadon…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.