Álmodóláng

… Csuklód kemény ívén
gyöngyként simul el
az ablak fátyol-tükrén
bekúszó fény

vándor-ég kéklő
szegélyén félve
közeleg a reggel

szemeid rezzenése
pendíti a holnap
lomha sugarának
harmatos húrjait

csorgó selyme
öntudatra ébreszti
az árnyakon
mélázva függő
párna-kontúrok
fakó álom-színeit

ágyunk vásznába
visszabújik reánk várva
a koszorús csend
s puha paplanod
időtlen halmai alá
dugja hallgatag fejét

hímes szavakat sóhajjá
szálanként mormolva
álmodóláng nyújtózik
mosolygó ajkadon…