A tudat és a test egyesítése

Amint felismerjük életünk lényegét és felfogjuk hivatásunk természetét, meg kell találnunk feladatunk teljesítésének módját.
Az életünket két részben kaptuk a világmindenségtől, az egyik a tudat, a másik a test. A közöttük fennálló kapcsolatot jellemezhetjük azzal, hogy a test a tudat utasításainak megfelelőképpen mozog, a tudat pedig a test segítségével nyilvánul meg. A kettő elválaszthatatlan. Az emberi élet nem folytatódhat egyik nélkül sem, de amikor egyesülnek, megnyilvánulhatnak legnagyszerűbb képességeink és velünk született erőink.

Főiskolás koromban hallottam egy történetet egy zen szerzetesről, aki még fiatalon kezdett gyakorolni. Gyenge testalkata miatt súlyos tuberkulózisban szenvedett. Ma már korszerű gyógyszerekkel gyógyítható, sőt meg is előzhető a tbc, de akkor még halálos kórnak számított. Egyszer, gyakorlás közben, a fiatalember elájult. Az orvosok lemondtak róla, ő pedig mély szomorúságában, megadta magát a halálnak.

Azután arra gondolt: “Mélységesen szomorú, hogy éppen gyakorlásom közepén kellett megbetegednem, különösen mert a zen követésére szántam el magam, de ha már meg kell halnom, haljak meg szerzeteshez méltón.” Azzal felkelt a betegágyból, meditációs tartásba ült és belépett a tökéletes szellemi összpontosítás állapotába, ebben a helyzetben nyugodtan várta a halált. De nem halt meg. Másnap, ébredés után ismét zazenbe ült és várt, de a halál csak nem jött érte. Teltek-múltak a napok, a szerzetes pedig meditációs tartásban élt. Mivel a szüntelenül rá leselkedő halál árnyékában gyakorolt, tudati hozzáállása egy szemvillantás alatt megváltozott. Miközben hiába várt a halálra, elhatározta, hogy az élet és halál gondját kitörli a tudatából és az égiek akaratára bízza. El is elhatározta, hogy amíg csak él, minden erejét a zen tanulmányozásának szenteli. Kutatásai során észre sem vette, mikor gyógyult meg, híres papként és tanítóként 70 éves koráig élt.

Amikor belenyugodott a halálába, és gondolataiba merülten ült, elérte a test és a tudat egyesülésének állapotát, amivel legyőzte a halálos kórt. Figyelmeztetnünk kell azonban azokat, akik az ő példájára meditációval akarnak kigyógyulni súlyos betegségükből, hogy az efféle eljárás nagyon veszélyes lehet. A gyógyulás helyett sokkal valószínűbb a betegség rosszabbodása, ha valaki bizonytalanul közelít a zenhez, hogy “Rendben, elkezdtem a zen gyakorlását, mert azt hallottam, hogy ettől jobban lehetek, de vajon tényleg használ?”

Elengedhetetlen annak megértése, hogy amikor valaki egyesíti a tudatát és a testét, akkor veleszületett életenergiái lépnek működésbe, és tulajdonképpen ezek az életenergiák gyógyítják ki a betegségből. Nincs most időnk, hogy felsoroljuk mindazokat, akiknek elmúlt a gyomorfekélye, a megfelelő szintre állt be a vérnyomása, vagy megerősödött a szíve a Ki Szövetségben folytatott gyakorlásnak köszönhetően. Mégse következtessünk mindjárt arra, hogy maga a gyakorlás csodaszer lehet. Az ötletszerű, összevissza gyakorlás nem a legjobb módja egy betegség gyógyításának. Csak akkor győzhetünk le egy betegséget, ha megtanuljuk a tudat és a test egyesítésének szabályait, ha a gyakorlással felébresztjük életerőnket, amelynek segítségével minden fizikai mozdulatot töretlen egységben tudunk végrehajtani.

Mindez érvényes a képességeinkre is. Amikor azt mondjuk, jól csináljuk azokat a dolgokat, amiket szeretünk, úgy értjük, hogy a nekünk tetsző területeken képesek vagyunk a fejlődésre. Fordítva is igaz, ha nem szeretjük azt, amit csinálunk, nehezen tudunk figyelni rá. Lehet, hogy a testünket helyesen tartjuk, a tudatunk viszont valahol másutt jár. Azért haladunk lassan a nem-szeretem dolgokban, mert nem tudjuk elérni a tudat és a test egyesítésének állapotát. Mindenféle fejlődés kritikus pontja, hogy először egyesítsük testünket és tudatunkat, azután engedjük legnagyszerűbb képességeinket megnyilvánulni.

Megdöbbentő, mi mindenre képes valaki, amikor nyitott, amikor egyesíti a tudatát és a testét. Tudjuk, hogy a sarokba szorított patkány a macskát is képes megfutamítani. Vészhelyzetben az emberek olyan dolgokat is meg tudnak csinálni, amiről hétköznapi életükben nem is álmodtak. Hallottunk olyan asszonyról, aki megemelt egy autót, hogy kiszabadíthassák sérült gyermekét. Kétségbeejtő helyzetekben, amikor élet és halál egy pillanaton múlik, az emberek hallatlanul bölcsen cselekszenek. Ezek az esetek olyan energiákat igényelnek, amelyek megjelenését a tudat és a test egyesítése teszi lehetővé.
Az ember a világmindenségtől kapja veleszületett energiáit, de nem tudja, hogyan használja azokat.

Csak akkor teljesíthetjük mennyei küldetésünket, ha elsajátítjuk testünk és tudatunk egyesítésének szabályait, felkészülünk arra, hogy bármikor használhassuk a velünk született energiákat, és rendszeresen eddzük magunkat. Hogyan kezdhetjük el tudatunk és testünk egyesítését?
Mielőtt egyesítenénk tudatunkat és testünket, amit a világmindenségtől kaptunk, meg kell ismernünk magát a világmindenséget – a világmindenség ki-vel kapcsolatos törvényszerűségeit.

Forrás: Koichi Tohei: A KI a mindennapi életben c. könyve