Bár Keleten réges-régen széles körben használták a ki szót, sokféle dolgot neveztek így a világmindenség ki-jétől egészen hétköznapi tárgyakig, a szót ma használók közül sokan nem ismerik fel, hogy a mindennap használt ki milyen mértékben kapcsolódik a világmindenség ki-jéhez, sőt azt sem tudják, kapcsolódik-e egyáltalán.
Öt érzékszervünk azt sugallja, hogy az univerzumnak, amelyben élünk, színe és alakja van. De mi lehet a valódi természete?
Mindennek, aminek alakja van, el kell kezdődnie valahol. Például a napot most lángolni látjuk, de a tűznek fel kellett lobbannia valahonnan. Tűznek kellett léteznie a tűz fellobbanása előtt is. Ha követjük a dolgok származási vonalát, elérkezünk egy pontra, ahol semmi sem létezett. A semmiből viszont nem keletkezhet valami. A zenben van erre egy fogalom, a mu, amely ürességet jelent, de nem teljes ürességet, azaz a zen mu olyan állapot, ahol, bár semmi sem létezik, mégis van valami.
A matematika alapeleme az egy, mint szám. A föld egy. A kő is egy. Ha levágjuk a felét, a maradék ugyancsak egy. Ha vég nélkül folytatjuk ezt a felezést, mindig marad valami, soha nem kapunk nullát. Ha létezik egy, akkor annak a fele is létezik. A ki végtelenül kicsiny részecskék végtelen csoportja. Ily módon a nap, a csillagok, a föld, a növények, állatok és az emberek tudata és teste mind a világmindenség ki-jének szülöttei.
A ki-ből, a világmindenség valódi lényegéből, ered a mozgás és a nyugalom, az egyesülés és a szétválás, a megfeszítés és az ellazítás, valamint az a számos kölcsönhatás, amelynek az univerzum jelenlegi alakja köszönhető. A ki-nek nincs kezdete és nincs vége, abszolút értéke nem nő és nem csökken. Részei vagyunk a világmindenségnek. Életünk pedig része a világmindenség életének. A világmindenség kezdete óta tartó születés, növekedés, pusztulás és felbomlás közepette abszolút értéke állandó.
A keresztény egyház Istennek nevezi az univerzális lényeget, cselekedeteit pedig Isteni Gondviselésnek. Úgy is mondhatjuk, Isten létezik, az Isteni Gondviselés pedig soha véget nem ér.
A Ki Szövetségben megkülönböztetjük a mindennapokban használatos ki-t a világmindenség valódi esszenciájától. A világmindenség működését a világmindenség törvényeinek nevezzük.
Életünk a ki-böl született, és egy napon vissza kell oda térnie. Testi szemünkkel úgy látjuk, mintha életünk véget érne a halállal, de a szellem nézőpontjából semmi sem múlik el.
Léteztünk korábban is, és létezni fogunk a jövőben is. A szellem szemével nézni valamire azt jelenti, hogy a valódi lényegére tekintünk. A világmindenség valódi lényegének szempontjából mindannyian, az egész világ, az egész emberiség egy anyaméhből született valamennyi fával, fűvel, még a felhőkkel és a ködökkel is. Van-e ezek után értelme háborúnak vagy gyűlöletnek? Ha a világmindenség alapvető esszenciájának szemszögéből nézzük a kérdést, először képesek leszünk megérteni az egyetemes szeretet és gondoskodás szellemét, később pedig magunk is ellenezzük a küzdelmet.
Életünk az óceánból merített maroknyi vízhez hasonlít. Ezt nevezzük “énnek” . Igen, ugyanaz, mintha ezt a vizet a mi vizünknek neveznénk csak azért, mert mi tartjuk a kezünkben. A víz ugyanakkor az óceán részének tekinti magát, és megtartja vele a kapcsolatot a kezünkben is. Ha megakadályozzuk a vizet a szabad áramlásban, megposhad.
Életünk a világmindenség ki-jének a húsunkba zárt része. Mondhatjuk, hogy ez vagyok “én”, de a tudat szemszögéből ez valójában a világmindenség ki-je. Húsba zártan is kapcsolatban van a világmindenséggel, és annak részeként cselekszik. Amikor lélegzünk, egész testünkkel a világmindenség ki-jét lélegezzük be. Amikor a ki-nk akadálytalanul kapcsolódik a világmindenség ki-jének áramlásához, egészségesek és életvidámak vagyunk. Amikor az áramlás lelassul, elcsüggedünk, ha pedig megáll, meghalunk.
A ki edzéseken mindig a ki kiáramoltatását gyakoroljuk, mert ilyenkor a világmindenség ki-je beléphet a testünkbe, és fenntartja az összeköttetést. Ha megállítjuk a ki áramlását, a friss ki nem képes beáramlani, a kapcsolatunk meggyengül.
Emiatt a ki áramoltatásának gyakorlása nemcsak a harci technikák javítására szolgál, hanem segíti az egyéni és az univerzális ki cseréjét is. Ez rendkívül egészséges módszer életerőnk maximális értéken tartásához.
A japánok évszázadok óta úgy tartják, hogy meghalni annyi, mint hazatérni, ám szilárd meggyőződés nélkül lehetetlen ezt a szemléletet elfogadni. Egyek vagyunk a világmindenség ki-jével, és amikor meghalunk, valójában csak visszatérünk hozzá. Fel kell használnunk minden energiánkat, amíg élünk, csakúgy, mint halálunk után. Ez a megingathatatlan hit elengedhetetlen a sikerhez.
Érdekelhet még:
Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lett...
Ne felejtsétek a szívetekkel nézni a világotokat és meglátni vele az igazán fontos, az igazán értéke...
Gyengéd csak az lehet, aki nagyon erős. Egy gyenge ember nem lehet gyengéd, csak gyenge. Manapság az...
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.