A ki alapvető törvényszerűségei

Bár Keleten réges-régen széles körben használták a ki szót, sokféle dolgot neveztek így a világmindenség ki-jétől egészen hétköznapi tárgyakig, a szót ma használók közül sokan nem ismerik fel, hogy a mindennap használt ki milyen mértékben kapcsolódik a világmindenség ki-jéhez, sőt azt sem tudják, kapcsolódik-e egyáltalán.

1. A ki alaptermészete

Öt érzékszervünk azt sugallja, hogy az univerzumnak, amelyben élünk, színe és alakja van. De mi lehet a valódi természete?

Mindennek, aminek alakja van, el kell kezdődnie valahol. Például a napot most lángolni látjuk, de a tűznek fel kellett lobbannia valahonnan. Tűznek kellett léteznie a tűz fellobbanása előtt is. Ha követjük a dolgok származási vonalát, elérkezünk egy pontra, ahol semmi sem létezett. A semmiből viszont nem keletkezhet valami. A zenben van erre egy fogalom, a mu, amely ürességet jelent, de nem teljes ürességet, azaz a zen mu olyan állapot, ahol, bár semmi sem létezik, mégis van valami.

A matematika alapeleme az egy, mint szám. A föld egy. A kő is egy. Ha levágjuk a felét, a maradék ugyancsak egy. Ha vég nélkül folytatjuk ezt a felezést, mindig marad valami, soha nem kapunk nullát. Ha létezik egy, akkor annak a fele is létezik. A ki végtelenül kicsiny részecskék végtelen csoportja. Ily módon a nap, a csillagok, a föld, a növények, állatok és az emberek tudata és teste mind a világmindenség ki-jének szülöttei.

A ki-ből, a világmindenség valódi lényegéből, ered a mozgás és a nyugalom, az egyesülés és a szétválás, a megfeszítés és az ellazítás, valamint az a számos kölcsönhatás, amelynek az univerzum jelenlegi alakja köszönhető. A ki-nek nincs kezdete és nincs vége, abszolút értéke nem nő és nem csökken. Részei vagyunk a világmindenségnek. Életünk pedig része a világmindenség életének. A világmindenség kezdete óta tartó születés, növekedés, pusztulás és felbomlás közepette abszolút értéke állandó.

A keresztény egyház Istennek nevezi az univerzális lényeget, cselekedeteit pedig Isteni Gondviselésnek. Úgy is mondhatjuk, Isten létezik, az Isteni Gondviselés pedig soha véget nem ér.

A Ki Szövetségben megkülönböztetjük a mindennapokban használatos ki-t a világmindenség valódi esszenciájától. A világmindenség működését a világmindenség törvényeinek nevezzük.

Életünk a ki-böl született, és egy napon vissza kell oda térnie. Testi szemünkkel úgy látjuk, mintha életünk véget érne a halállal, de a szellem nézőpontjából semmi sem múlik el.

Léteztünk korábban is, és létezni fogunk a jövőben is. A szellem szemével nézni valamire azt jelenti, hogy a valódi lényegére tekintünk. A világmindenség valódi lényegének szempontjából mindannyian, az egész világ, az egész emberiség egy anyaméhből született valamennyi fával, fűvel, még a felhőkkel és a ködökkel is. Van-e ezek után értelme háborúnak vagy gyűlöletnek? Ha a világmindenség alapvető esszenciájának szemszögéből nézzük a kérdést, először képesek leszünk megérteni az egyetemes szeretet és gondoskodás szellemét, később pedig magunk is ellenezzük a küzdelmet.

Életünk az óceánból merített maroknyi vízhez hasonlít. Ezt nevezzük “énnek” . Igen, ugyanaz, mintha ezt a vizet a mi vizünknek neveznénk csak azért, mert mi tartjuk a kezünkben. A víz ugyanakkor az óceán részének tekinti magát, és megtartja vele a kapcsolatot a kezünkben is. Ha megakadályozzuk a vizet a szabad áramlásban, megposhad.

Életünk a világmindenség ki-jének a húsunkba zárt része. Mondhatjuk, hogy ez vagyok “én”, de a tudat szemszögéből ez valójában a világmindenség ki-je. Húsba zártan is kapcsolatban van a világmindenséggel, és annak részeként cselekszik. Amikor lélegzünk, egész testünkkel a világmindenség ki-jét lélegezzük be. Amikor a ki-nk akadálytalanul kapcsolódik a világmindenség ki-jének áramlásához, egészségesek és életvidámak vagyunk. Amikor az áramlás lelassul, elcsüggedünk, ha pedig megáll, meghalunk.

A ki edzéseken mindig a ki kiáramoltatását gyakoroljuk, mert ilyenkor a világmindenség ki-je beléphet a testünkbe, és fenntartja az összeköttetést. Ha megállítjuk a ki áramlását, a friss ki nem képes beáramlani, a kapcsolatunk meggyengül.

Emiatt a ki áramoltatásának gyakorlása nemcsak a harci technikák javítására szolgál, hanem segíti az egyéni és az univerzális ki cseréjét is. Ez rendkívül egészséges módszer életerőnk maximális értéken tartásához.

A japánok évszázadok óta úgy tartják, hogy meghalni annyi, mint hazatérni, ám szilárd meggyőződés nélkül lehetetlen ezt a szemléletet elfogadni. Egyek vagyunk a világmindenség ki-jével, és amikor meghalunk, valójában csak visszatérünk hozzá. Fel kell használnunk minden energiánkat, amíg élünk, csakúgy, mint halálunk után. Ez a megingathatatlan hit elengedhetetlen a sikerhez.