Tizenegyedik nap

ó jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

Kriszti 4ben (07. 10. 10.)

(holnap nyolcban – be carefu!l it will be dangerous)

Ez volt a “duda day”  hihi

A párom azért hívott fel, hogy megmondja, hogy egy Pavel Duda nevű pasi írt neki levelet és tényleg így hívják az ürgét.

(de azelőtt egy szarovics nevű is kereste, csak az nem olyan vicces szerintem, mint a duda) Na mindegy.

A kóla nem egészséges dolog, és tudtommal nem jó szénsavas dolgokat inni, ha pocaklakód van.

Nekem még csak meg sem ígérték, hogy visszajönnek – legalább ők nem hazudtak.

Még jó, hogy szólt a G, hogy nem jön…ha nem hívjuk fel, még most is epedve várnánk rá (epedne a rosseb…) csak ha tudnám, hogy jön, csinálnék is valamit esetleg…vagy nem…

A cukorka örülök, hogy ízlett, ha kell, nyugodtan a tied lehet akár mind.

Én nem annyira szeretem, mert a narancsos változata sokkal fincsibb.

Na hol is kezdjem fájdalmaim sorolását eme szerdai, kívül hűvös, ámde kellemesen napos és idebenn kissé hűvös és vibráló neonfényes (epilepsziásokra különösen veszélyes) nade mégis átlagos tecso napon?

Elmentem a pénztárakhoz papírokat rakosgatni.

Szerintem kiválóan csináltam, pont úgy néztem ki, mint akit érdekel, hogy mit csinál – minden pénztárnál rakosgattam kicsit, meg ilyenek – éleveztem – most ezt komolyan.

Holnap is megyek majd – legalább kétszer.-)

A megszólítást kurvára feleslegesnek tartom, és felfedeztem egy veszélyes dolgot a gépen:

a lomtárban bennevoltak a törölt dolgok, amit helyreállítottam és sikeresn lemásoltam magamnak – wow! ügyi voltam, mi?

Na lényeg a lényeg, hogy ha valamit törölni akarunk, akkor azt a lomtárból is kell AZONNAL!

Erről jut eszembe: az (hárombetűs cég)-ben azért nem akartak felvenni, mert nem tudtam megmondani angolul, hogy az angol word-ben hol van az élőláb – szerkesztés, ami persze angol word-höz illően angolul van ott ugyebár (és feltételezem nem living leg és living head).

Most láttam életemben először angol nyelvű word-öt.

Kapják be ezek is –  rakás kis szemétláda…

Olyan jó csak itt ülni a pultban és olvasgatni – de még így is kellett tarifálni, és persze jó hosszan és részletesen tájékoztattam az ügyfeleket mindenfélékről és ez tetszett nekik – nekem meg azért, mert egy csomó idő elment vele.

Meg jött valami faszi tanácsot kérni – tiszta édi volt és ő is alapos tájékoztatást kapott, máramennyire tudtam.

Szoval közveszélyes munkakerülő vagyok, de holnap úgyis muszáj lesz valamit csinálni, 8 órában mégsem ülhetek.

(ó dehogynem..de az azért már túl feltűnő)

Újabb kis kedvencem akadt – a T-s csóka, aki néha elszalad itt a kis piros pulcsijában.

Eleinte csak itt szaladgált, de tegnap már köszönt is és ma már mosolygott – ez gyanús nekem… mit akar? Vagy mit tud, amit én még nem?

Vagy azt vigyorogja milyen szánalmas, ahogy munkakerülés miatt rendezgetem a plakátokat ahelyett, hogy érdemi munkát végeznék? Ki nem sz…a le…

Na mindegy.

Ha holnap már ide is jön, akkor kiderül….

Gondoltam rakok föl plakátot, de hívtam a G-t és cseszett visszahívni – akkor nem mozgatom a fülem botját se.

Valami hülyegyerek kiborított egy csomó szórólapot, szegény anyja nem győzött bocsánatot kérni miatta

én persze mondtam, hogy ugyan már, semmiség, de a szememben asszem látszott, hogy hazudok és a gyereket agyonverem, ha mégegyszer idejönne – el is húztak gyorsan.