Fekszem. Vagyok. A semmibe bámulok. Alattam a föld, fölöttem a csillagok. Akkor voltam. Most is vagyok. Tanúm a föld és tanúim a csillagok. Fenn a Hold, lelkemben szép szemek emléke ragyog. Csak vagyok. Nem gondolkozom. Bambulok. Kérdeztem az eget és bámulnak a csillagok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Csak ülök itt és nézlek, de nem jönnek a szavak. Van az a pillanat, mikor túl kevés a papír és túl sok a gondolat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Add vissza a szívem! Minek az már neked? Ezer szilánkra tört s megvágja a kezed. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Minden csepp víz tenger - a lágy kenyér Te vagy. Minden könnyem bánat - az örömem Te vagy. Minden emlék a múlt - a jövőm Te vagy. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét. Csendben, észrevétlen lopózom feléd, halkan osonok át idegen helyeken, suttogva hívlak, nem hallja senki sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Szerelmünk olyan, mint őszi napsugár, ha jó helyre ülsz, még meleget ad talán. Álmos a szerelmünk, pihenni vágyik, hullatja levelét a cseresznyefánk is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Ostoba vagyok? Meglehet... Most így jó nekem... Most is csak űzöm és kergetem, vágyom, várom és szeretem az illúziót, hogy itt leszel. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Senki vagyok, mert elhiszem. Senki vagyok, mert élvezem. Valaki vagyok, mert elhiszem. Valaki vagyok, ha kell nekem. Senki vagyok, mert elhiszed. Senki vagyok, ha jó neked. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Egyszerűen nem szeretsz. Mért írjak hát verseket? Eme szombat alkonyon miért írok...nem tudom. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Fehér karácsonyról álmodom ma este. Vidám csillagok a kék égboltra festve, táncol a holdsugár a hóember körül, csilingelő fagyban most csak a csend röpül. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →