Fekszem.
Vagyok.
A semmibe bámulok.
Alattam a föld, fölöttem a csillagok.
Akkor voltam. Most is vagyok.
Tanúm a föld és tanúim a csillagok.
Fenn a Hold,
lelkemben szép szemek emléke ragyog.
Csak vagyok.
Nem gondolkozom.
Bambulok.
Kérdeztem az eget és bámulnak a csillagok. Tovább →
A sötétség én vagyok, hűvös, vad sötét.
Csendben, észrevétlen lopózom feléd,
halkan osonok át idegen helyeken,
suttogva hívlak, nem hallja senki sem. Tovább →
Szerelmünk olyan, mint őszi napsugár,
ha jó helyre ülsz, még meleget ad talán.
Álmos a szerelmünk, pihenni vágyik,
hullatja levelét a cseresznyefánk is. Tovább →