Mi az élet célja?

Az életnek nincs más célja, mint önmaga, mert az élet nem más, mint Isten egy másik neve. Mindennek lehet célja a világban, minden szolgálhat eszközül valami cél érdekében, de ami mindennek célja, az nem lehet semminek eszköze.

Hívhatod létnek.

Hívhatod Istennek.

Hívhatod életnek.

Ezek mind különböző nevei.

Ezek mind különböző nevei az egyedüli igazságnak.

A teológusok az Isten nevet adták az életnek, és ez azért veszélyes, mert könnyen megtámadható, megcáfolható. A föld lakosságának majdnem fele semmilyen Istenben nem hisz. Nem csak a kommunisták, de a buddhisták, a dzsainák, és sok ezer más szabadgondolkodású ember is ateista. Az “Isten” név könnyen megtámadható, mert az embertől származik, és nincs rá bizonyíték, nincs rá magyarázat. Többnyire csak egy üres szó marad. Bármit jelenthet, ami a képzeletedbe belefér. A “Lét”, az “egzisztencia” szó sokkal jobb. A század összes nagy gondolkodói mind egzisztencialisták. Ők teljesen elhagyták az “Isten” szót. Számukra elég a Lét önmagában. Az én számomra pedig az Isten az egyik véglet, és a Lét a másik véglet, mert a “Lét” szó nem tükrözi eléggé, hogy élő vagy élettelen dologról van szó. Nem tudjuk, hogy ott van e intelligencia vagy sem. Nem tudjuk, hogy tudatos vagy sem. Ezért én inkább az “Élet” szót választom, Az Élet mindent tartalmaz, amire szükség van; sőt, erre nem is kell bizonyíték. Te magad vagy az élet – te magad vagy a bizonyíték. Te magad vagy a magyarázat.

élet célja

Az életet nem tudod tagadni; ezért nincs egy nagy gondolkodó sem a történelemben, aki az életet tagadná. Istent milliók megtagadták, megcáfolták, de hogy cáfolhatnád meg az életet? Az ott lüktet a szívedben, ott van a lélegzetedben, a szemeid az által néznek. Az fejeződik ki a szeretetedben. Az élet ezer és egyféle alakban ünnepli önmagát; a fákban, a madarakban, a hegyekben folyókban …

Mindennek az élet a célja. Ezért az élet célja nem lehet más, mint önmaga. Más szóval kifejezve: az élet célja természetéből adódóan önmagában hordja a növekedés, a tágulás, az ünnep, a tánc, szeretet, az öröm minőségét, ezek mind az élet megjelenési formái. De mindmáig egyetlen vallás sem fogadta el az életet úgy, mint minden törekvésünk, mint minden igyekezetünk célját. Ellenkezőleg: a vallások elutasították az életet, és helyette egy feltételezett Istent támogatnak. De az élet annyira valódi, hogy a vallások évezredes életellenes filozófiája sem tudta kikezdeni valódiságát. Az ő Istenük nem az élet legbensőbb középpontja; az ő Istenüket az életről való lemondásban kell keresni. Ez az emberiség egyik legnagyobb sorscsapása, mert maga az életről való lemondás ideája a halált teszi az egyedüli üdvözítővé.

Az összes vallásotok a halált bálványozza. Nem véletlen, hogy csak a halott szenteket imádjátok. Az élő szentet keresztre feszítitek, halálra kövezitek, megmérgezitek, és ha már halott, akkor bálványozzátok – akkor hirtelen megváltoztok. Akkor az egész viselkedésetek megváltozik. Eddig még senki nem vizsgálta meg mélyebben ennek a változásnak a lélektanát. Pedig érdemes rajta elgondolkozni: miért van az, hogy a halott szenteket bálványozzák, az élőket meg elítélik? Mert a halott szent eleget tesz az úgynevezett vallásosság feltételeinek: ő nem nevet, nem örvendezik, nem szeret, nem táncol, semmilyen kapcsolata nincs a léttel. Ő az, aki igazán lemondott az életről: még csak nem is lélegzik, a szíve sem ver már. Most ő a tökéletes vallás megtestesítője. Így nem tud semmilyen bűnt elkövetni. Egy dolog bizonyos: építhetsz rá teljesen megbízhatsz benne.

Az élő szent nem annyira megbízható. Lehet, hogy holnapra meggondolja magát. A szentekből bűnösök lettek, a bűnösökből szentek lettek – tehát semmit sem mondhatsz róluk teljes biztonsággal, amíg meg nem haltak. Nézzétek csak meg kit imádtok a templomaitokban, mecseteitekben, a gurudwáráitokban, a zsinagógáitokban! Nem látjátok ennek az egésznek az ostobaságát: az élő bálványozza a holtat? A jelen imádja múltat? Az élőt arra kényszerítik, hogy a holtat imádja. Ezek miatt az életellenes vallások miatt van az, hogy újra meg újra felmerül, hogy a holtat imádja. …

Mi az élet célja?

A ti vallásaitok szerint az élet célja az, hogy lemondjatok róla, hogy megsemmisítsétek, hogy kínozzátok magatokat hogy valamilyen mitológiai, valamilyen feltételezett Isten nevében. Az állatoknak semmilyen vallásuk nincs, csak az élet; a fáknak semmilyen vallásuk nincs, csak az élet; a csillagoknak semmilyen vallásuk nincs, csak az élet. Az ember kivételével az egész természet csak az életben bízik; nincs más Isten, és nincs más templom. Nincs szentírás.

summertime

Az élet a minden mindenben.

Az az Isten, és az a templom, és az a szentírás – és ha teljességében, teljes szívvel éled: az az egyedüli vallás.

Én azt tanítom neked, hogy nincs más cél, mint az, hogy olyan teljességgel élj, hogy minden pillanat ünneppé váljon. Maga a cél gondolata már rögtön behozza a jövő fogalmát elmédbe, mert bármilyen célhoz, célkitűzéshez szükség van a jövőre. Minden célod a jelenedtől foszt meg, pedig a jelened az egyetlen létező valóságod. A jövő csak a képzeletedben él, a múlt pedig: emlékezeted lábnyomai a homokban. A múlt már nem él, tehát nem valós többé – a jövő pedig még nem él, és azért nincs köze a valósághoz.

Az egyetlen valóság: a jelen pillanat.

És ha ezt a pillanatot gátlások, elfojtások, a jövő iránti sóvárgás, félelem nélkül éled – ahelyett hogy újra meg újra megismételnéd a múltat -, és tökéletesen újjászületsz minden pillanatban, frissen, fiatalon, az emlékek terhe nélkül, a képzeleted fátyla nélkül, akkor olyan tiszta, olyan ártatlan vagy, hogy ez az ártatlanság az egyedüli isteni minőség.

Nekem Isten nem valaki, aki megteremtette a világot. Isten inkább az, akit te teremtesz meg, amikor teljességgel, teljes átéléssel élsz teljes szívedből, semmit nem tartva vissza. Ha életed egyszerűen egy pillanatról-pillanatra megvalósuló örömmé, egy pillanatról-pillanatra megvalósuló tánccá válik, amikor életed nem más, mint egy állandó ünnep – akkor minden pillanat hallatlanul értékes, mert ha egyszer elmúlik, akkor örökre elmúlik…

Ami engem illet, én azt mondom, hogy vidáman, megelégedetten, beteljesülten kell élni, hogy megoszthasd szeretetedet, csöndedet, békédet, és hogy életed egy olyan nagyszerű tánc legyen, ami által nem csak te érzed magad áldottnak, hanem az egész világ is áldott lesz általad. Ez az egyetlen igaz út. A kritérium: maga az élet- minden más lényegtelen…

A tudatos élet világa olyan, mint az ég: látod, ahogy átrepülnek a madarak az égen, de nem hagynak lábnyomot maguk után. Ha mély, őszinte, szívből jövő életet élsz, akkor te sem hagysz lábnyomokat magad után, és senkinek nem kell követnie téged, és mindenki a saját nyugodt, csendes belső hangját kell, hogy kövesse.

Azért fektetek nagy hangsúlyt a meditációra, mert az által meghallhatod ezt a nyugodt, csöndes belső hangot, ami majd megmutatja a helyes irányt számodra. Nem a szent iratokban találod meg a helyes irányt. A vallások, a vallásalapítók nem tudják neked megmutatni a helyes irányt, hiszen már évezredek óta iránymutatásokkal látják el az emberiséget, de minden erőfeszítésük kudarcba fulladt. Csak retardált, unintelligens embereket alkottak, mert a hithez ragaszkodtak. Attól a pillanattól, hogy hiszel valakiben, elveszted az intelligenciád.

A hit méreg az intelligencia számára.

Én azt mondom, hogy ne higgy senkiben, bennem sem. Meg kell találnod a belső meglátásodat, és azt kell követned. Akárhova vezet, számodra az a helyes út. Az hogy más követi-e azt utat, az egyáltalán nem fontos. Minden egyén egyedi, és minden egyéni életnek az egyediségében van a szépsége.

A kérdésed nagyon fontos, talán az, egyik legősibb kérdés. Az ember ezt kérdezte már a kezdetektől. És hiába adtak rá millióegy feleletet, mégis megválaszolatlan maradt. Egyik felelet sem kielégítő.

Az én feleletem ez: az élet célja az élet magamég több élet, még mélyebb és magasabb élet, de mindig csak élet. Semmi sincs, ami magasabb rendű lenne az életnél.

Érdekelhet még:

Mi az élet célja? bejegyzéshez 3 hozzászólás

  • “Én vagyok az út, az
    igazság és az élet!” 

    A bibliai tanitó ezt valójában példabeszédnek szánta és
    jelentése a következő: te vagy az út, mert a te fizikai tested helyes
    felhasználása vezet téged vissza Istenhez. Te vagy az igazság is, mert az
    igazság a létező valóság, vagyis tenmagad. Az élet is te vagy, mert az ÉLET az
    a te igazi éned, ami nem más, mint a benned lakó lélek!

    Áldás!

     

  • És ki vagy te, hogy megmond, hogy kell értenünk a Bibliát? :-) Hadd idézzem Oshot!

    “A nacionalizmus után a legtöbb bajt a vallások jelentik, mert fennállásuk óta küzdenek, harcolnak egymással, gyűlöletet szítanak, gyilkolják egymást olyasmiért, ami senkit nem érdekel.

    A kereszténység volt az első olyan vallás, amely elhitette az emberekkel, hogy még egy háború is lehet vallásos. Nem sokára követték őket a mohamedánok, majd a többi vallás képviselői is, és azóta Isten nevében mészárolják egymást.

    Én még sose találkoztam senkivel, akit igazán érdekelt volna Isten. Ha az emberek választhatnak öt dollár és Isten között, akkor azzal kapják ki a kezedből a pénzt, hogy ha van Isten, az megvár, most viszont jól jön ez az öt dollár.”

    Hogy stílusos legyek, így búcsúzom:

    Átok! :-)

  • de szar írás

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.

— Csernus Imre