Megtörtént esetek – vagy igen vagy nem, de poénnak jó

A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10   emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy   gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással   előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő “síelés”   (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.

Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá – bátorságuk már nem volt   el is vállalni az esetet. Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt   mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni… A nyomozás sikerrel járt,   megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott   már csak egy üres ágyat találtak, behúzva – friss/tiszta ágyneművel. A   társaságon eluralkodott a rémület: – Marinénit elvitte a combnyaktörés!   Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj! Kis idő múlva, egy nővér érkezett s   természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben.   Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves   öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér: – Áá, szegény   Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt   hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban..


Pécs, Nagy Lajos Gimnázium.
Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky   Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására. A baranyai   megyeszékhelyről az út – busszal – kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a   busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a   kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában   folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a   helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja   laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában   ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbuváló Dózsa így   kiált fel: – Hol késtetek, Parasztok? Mire hősünk magára véve a felszólítást,   így vág vissza: – Hát b… m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te kö…g!!!


A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az   ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:   Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing   767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más   járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen   utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban,   lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant: – Egy jegyet kérek a legközelebbi   gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt: –   Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket   kell elintéznem.. Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki   hallja a sorban, megkérdezte: – Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?! A nő   elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt,   és beleszólt: – Figyelem! – kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál   egész területén. – A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja,   kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában,   kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz! A sorban álló utasok hisztérikus röhögése   közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette: – Kapja be!! A nő   ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt: – Sajnálom uram, de ehhez   is sorba kell állnia!


Egy kollégám nagybátyja   hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt,   hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna   szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan,   hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti   kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt   egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a   leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja   ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el,   amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a   részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni.   Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy   lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket   oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez.   – Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam.   Közelébe se mentem a kocsinak – hadarta. – Ja, meg hogy odabenn alszom az   ágyikómban – fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult.   Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még   mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap   ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. – Ez esetben, asszonyom   – szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a   garázsba – és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta,   és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete.. A rendőrök   viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó,   villogott a kék fény a tetején.

Érdekelhet még:

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

A tudatos élet világa olyan, mint az ég: látod, ahogy átrepülnek a madarak az égen, de nem hagynak lábnyomot maguk után. Ha mély, őszinte, szívből jövő életet élsz, akkor te sem hagysz lábnyomokat maga után és senkinek sem kell követnie téged. Mindenki a saját, nyugodt, csendes belső hangját kell hogy kövesse.

— Osho