Létezésünk értéke

Életünk része a világmindenség életének. Ha felismerjük, hogy életünk a világmindenségből származik, és hogy erre a világra születtünk, akkor feltesszük magunknak a kérdést, miért kaptuk az életünket? Japánul a suisei-mushi kifejezést használjuk, ami annyit jelent: részegen születni és álmok között meghalni. Ez írja le azt az állapotot, amelyben megszületünk, miközben sejtelmünk sincs, miért, és ez így marad halálunk órájáig. Megszületni, mint egy buborék, majd egész életünket az evésre, ürítésre és alvásra korlátozni – létünk így valóban értelmét veszti. Álmok között meghalni egész kellemes, mégis nyomasztó azoknak, akik átélik.
A mai fiataloktól időnként hallani ilyesféle nyegle megjegyzést: “Nem kértem, hogy megszüljenek! A szüleim akarták, én nem felelek érte, de most, hogy megszülettem, azt csinálom, ami nekem tetszik!” Néhány fiatal csakugyan eszerint él, szüleik pedig nem tudják, mit is válaszoljanak.
szülőkValójában a szülők nem egészen akkor és úgy nemzenek gyermeket, amikor és ahogy szeretnék. Mindannyian a világmindenségtől kapjuk az életünket, szüleink csak közvetítők. Néhány ember nagyon szeretne gyermeket, mégsem lehet neki, míg mások egyáltalán nem vágynak rá, mégis szülnek. Ez egyáltalán nem a szülőkön múlik. Ha rajtuk múlna, mindegyik szülő olyan gyerekeket választana, akik sohasem beszélnének és viselkednének hálátlanul vagy tiszteletlenül, akik sohasem ártanának maguknak vagy másoknak.
Nézzük, meg hogy írja le az eseményt az orvostudomány. Egyetlen ejakuláció során a férfi körülbelül 100-300 millió hímivarsejtet bocsát ki. A férfi szervezete élete során csillagászati mennyiségű ivarsejtet termel. Az emberi élet egyetlen petesejt és egyetlen spermium egyesülésének az eredménye. Rengeteg spermiumot áldozunk egyetlen ember születéséért. Ekkora pazarlásért bizonyára fizetnünk kell.
Gyakran mondjuk valakire, aki tehetségesebb, csinosabb vagy sikeresebb, hogy “erre születni kell”, mintha ő választotta volna, hová szülessen. Rá kell döbbennünk azonban, hogy születésünk pillanatától az általunk választott életet kezdjük. Nem születtünk ugyanis disznónak vagy kutyának, és apánk sok-sok ivarsejtjéből egyetlen ember született.
Elvesztegetni ezt a ritka és értékes életet igazán sajnálatra méltó. Amikor megkapjuk ezt a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, azt is vállaljuk, hogy elérünk, megvalósítunk valamit ezen a világon. Más szóval, meg kell ismernünk a gondviselés akaratát, meg kell ismernünk küldetésünket.

világmindenség

A menny, bár szótlan, szüntelenül cselekszik. Hallgat, mégis minden teremtett lény állandóan fejlődik. A világmindenség egyetlen szóval sem tanít, csendben tevékenykedik. Nem tudjuk, merre, de tény, hogy a világmindenség mozog. Ha egy pompás mennyország lebeg a szemünk előtt, és ugyanilyen pompás életet szeretnénk élni itt a földön, akkor azt kell hinnünk, hogy az univerzum jó irányban halad. Ellenben, ha a gonoszság útját választjuk, minden erőnket elvesztegetjük. A világmindenség állandóan gyarapodik és fejlődik. Fel kell ismernünk: a világmindenség azzal a küldetéssel bízott meg bennünket, hogy ennek a fejlődésnek, ennek, a teremtésnek szenteljük minden erőnket. Élnek a világon gazdagok, élnek szegények és létezik rengetegféle munka. De az univerzum alakításában való részvétel szempontjából mindenki egyenlő, nincs gazdag sem szegény, nincs magas sem alacsony. Bármerre is igyekszünk, bármivel is foglalkozunk, ha minden erőnket arra fordítjuk, amihez a legjobban értünk, valami megsúgja: “Ez összhangban van a valódi énemmel.” Amikor úgy érezzük, hogy véghez kell vinnünk valamit egy adott területen, akkor találtuk meg a hivatásunkat. Ekkor fordítsuk minden erőnket ebbe az irányba, érezni fogjuk, milyen értékes a munkánk, milyen értékes az életünk. Erőfeszítések nélkül nem beszélhetünk hivatásról, a világmindenség azáltal fejlődik, hogy minden létező véghez viszi saját küldetését.
Tegyük félre azt a pesszimista szemléletet, miszerint egyetlen ember akárhogy próbálkozhat, a világ nagy erői akkor sem változnak. Ha már egyvalaki jobb emberré válik, a világmindenség is legalább annyival javul. Egyetlen gyufaszál segítségével tízezer gyertyát gyújthatunk, tízezer gyertya segítségével pedig fényárba boríthatjuk a világot.

Egy jobb világ teremtését önmagunkkal kell kezdenünk.

 

Forrás: Koichi Tohei: A KI a mindennapi életben c. könyve

Vélemény, hozzászólás?

Reklámok

52 unnep sutiskonyv

Megjelent a receptkönyvem! Bővebben olvashatsz róla itt:

52 ünnep - medv.biz
Napi mondat

Légy hű önmagadhoz – ez az egyetlen feladatod. Mindenkinek csupán önmagáért kell vállalnia a felelősséget.

— Osho