Komolytalan munka

Milyen a komolytalan munka? Mindennapos dolog.

A komolytalan munka kategóriába nálam 18 bejegyzés tartozik. Tizennyolc olyan napnak a története, amiket egyik első és komolynak kicsit sem mondható állásom alkalmával a kolléganőmmel írtunk. Először csak azzal a szándékkal, hogy majd az utánunk következők okulhassanak, de később már csak azért, hogy túléljük a napokat.

A helyszín a T üzletlánc egyik áruháza. Alkalmazónk G biztosító és főnökünk, aki jóformán le se … bennünket, szintén  G névre hallgat. A felbukkanó Z pedig egy híres neves vállalat, ami többek között mindenféle csodalámpákat ad el. Azt hiszem ki lehet találni ezek alapján, hogy ki kicsoda micsoda, de hát nem fizettek azért, hogy reklámot csináljak nekik, úgyhogy maradok a kezdőbetűknél

Én ugye én vagyok (Kriszti) a magamra jellemző legparasztabb stílusommal néha angolul és a kolléganőm, Márti, aki éppen akkor várta első pocaklakóját és így ennek köszönhetően még időben kiszállt az egészből.

A T projekt

Csak hogy világos legyen a munka lényege: A projekt lényege az volt, hogy egy nagy bevásárlóközpontban kialakítanak egy biztosításokkal foglalkozó helyet, hiszen ha már az ember bemegy vásárolni ugyan miért ne szottyanhatna kedve biztosítást kötni…mert az ugye jó…nagyon…
Na és persze nem lett volna elég, hogy ott ül az ember a pultban és megvárja míg odamennek az esetleges érdeklődők, hanem odamenni némely szegény áldozathoz és megszólítani egy szerintem igencsak balga szöveggel. Na ez az, amivel inkább elriasztottuk a népet. Sebaj.
Elméleti síkon ez egy 4 órás munka volt, de megegyeztünk, hogy egyik nap 8 óra másik nap semmi, de ez valahogy úgy nem igazán sikerült sosem.

Természetesen volt olyan hely, ahol ez a dolog bejött, de az nem ez a hely volt, ahol mi dolgoztunk. Előrevetítem mindig is béna voltam az ügynöki tevékenységhez és csodálattal adózom azoknak, akik pénzt képesek keresni biztosítások, meg porszívók eladásával. Tényleg. Ez művészet. Főleg, ha az ember nem veri át az ügyfeleit, hanem hosszú távra tervez.
Kaptunk is hamarjában egy hét komoly kiképzést a mélyvíz előtt. Persze nekem munkaszerződésem akkor még nem volt, azt a felmondólevelemmel együtt kaptam csak meg. (Soha többet nem dolgozok fél órát se ott, ahol nem szerződéssel kezdenek…) Aztán persze voltak még problémák a hazudozásokkal a biztosító meg a főnökünk részéről, a besorolásommal is megszívattak, a pénzemnek nagy részét is csak  egy kedves ámde határozott ügyvédi levél után adták oda, de ez az én hibám is volt. Elismerem. Tanulságnak mindenesetre kiváló volt.

Ugyan átélni nem tudjátok a helyzetet (nem is kívánom senkinek, mert a látszat ellenére életem egyik legrosszabb időszaka volt ez az egy hónap), de azért remélem legalább olyan jókat nevettek rajta, mint azok az emberek, akiknek eddig megmutattuk.

Ja és persze nem maradhat el a konklúzió sem:
Mit tanultam? Papír nélkül egyet se kattintok. Ingyen sem. Na persze kivétel azoknak, akik korrektek voltak velem és/vagy a barátaim, de az üzlet az üzlet… Ha valami nem tetszik valamilyen dologgal kapcsolatban, akkor nem hitegetem magam, hanem otthagyom az első adandó alkalommal. De a legnagyobb tanulság az volt, amit a második munkahelyem csak megerősített, az életemet azok az emberek vitték előre és azok tették velem a legjobb jót, akik ártani akartak nekem.