Ketten a tükörben

Aranyos ujjával megérint a hajnal,
Elmentél megint az ébredő új nappal,
Elvitted magaddal a sötét éjszakát-
Párnámon érzem még bódító illatát.

Látom még a holdnak ezüstös sugarát,
Hallom még szavaid csábító dallamát,
Érzem szívverésed, ahogy minden éjjel,
Ölelni akarlak izzó szenvedéllyel.

De látnom kell  a nappalt is, ha nem vagy velem,
Mikor tűzviharból csak szikra jut nekem,
Mert éreznem kell azt, őrülten vágyom rád,
S látnom, pillantásod elárulja magát:

Barna szemed, ahogy viharban a tölgy,
Mindent elemésztő új vágyért üvölt,
S minden mozdulatod apró üzenet,
Azt mondja nekem, a félelem elveszett.

Nem félek, hisz vár ránk egy csodálatos éj,
Hullámzó lángok és féktelen szenvedély;
Minek minden perce szerelmi vallomás,
Gyere hát és súgd, nem hallhatja más…

Tested csodás kristálypohár, tündöklő éj,
S édes, tüzes aszú benne a szenvedély.
Démoni tűz vagy te, mámoros ölelés.
Csókjaid leírni az összes szó kevés.

Éreznem kell, s látni csillogó szemedet,
Részegen ölelni bódító testedet,
Hallani sóhajod olyan sok éjszakán,
Bőrömön érezni szerelmed illatát.

Minél inkább szeretsz csak jobban vágyom rád-
Hogy csodás virrasztás lesz minden éjszakád.
S ha távol a horizont új napról énekel-
Édes álmod lesz, mert karomban alszol el.


2000

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

— Müller Péter