Gondolatok a polygámiáról (is)

Felvezetésként megjegyezném, hogy minden FÉRFI nevében kikérem magamnak azokat a magyarázatokat a birtoklásra a félrekúrásra meg a család nem akarásra, amik azt sugalmazzák, hogy a hímnemű emberegyedek úgy viselkednek, mint a primitív “állatok”, területi dominanciát tanúsítanak, háremet tartanak, csak mindenkivel baszni akarnak, de az utóddal nem törődnek, mert a génjeik hajtják őket arra, hogy továbbadják őket stb stb…
EZ EGY NAGYON KÉNYELMES ÉS EGYSZERŰ MAGYARÁZAT ARRA, HOGY MIÉRT VISELKEDNEK EGYESEK FELELŐTLEN ÉS PRIMITÍV MÓDON, DE A VALÓDI OK NEM EZ, HANEM AZ, HOGY ŐK ILYENEK ÉS KÉSZ.
Nem lehet felelőtlenül evolúcióval, meg genetikai kódokkal dobálózni.
A férfilét nem primitívnek levést és nem vegetatív szinten kizárólag szaporodni akarást jelent basszuskulcs!!!! Ki takarózik már ilyen primitív és egyszerű evolúciós érvekkel????? Milyen ember már az olyan???
A FÉRFI igenis gondolkozik, mert képes és hajlandó is rá, felelősséget vállal a tetteiért és önmagáért is, alkot, érez, kommunikál, stb.

Ugyanígy természetesen a NŐk nevében meg azt kérem ki, hogy MINDEN NŐ családot akar, csak egy pasit akar, a szex nem fontos számára, csak addig, míg utódot nemz, és az élete nagy feladata, hogy utódot nevelhessen, a férfit pedig nem tekinti másnak, mint a gyermekneveléshez szükséges körülmények megteremtőjének. Mert hát erről szólnak a nagy érvek.

Nem, kérem!!! Az ember nem ilyen primitív. Az ember, az embernek levés sokkal többet jelent sejteknél, puszta alléloknál, meg önző géneknél, meg aminosavaknál.
Az ember éppen attól ember és nem állat, hogy vannak társadalmi normái, van lelkiismerete, szépérzéke és van jóról és rosszról alkotott elképzelése.
És ezek miatt a “kiváltságos képességek” miatt tartozik éppen olyan nagy felelősséggel mind önmaga, mind a tettei iránt.

Na most jön a polygámia:

A társadalmi normákat van olyan, hogy a praktikum alakítja, nem pedig a jól csengő eszmék vagy kitalációk.
A család a társadalom és a gazdaság legkisebb egysége, alap-építőköve. De hogy a családban hány és milyen nemű felnőtt, hány és honnan származó gyermek van, az a definíció szempontjából TELJESEN lényegtelen.

A mohamedán vallásban megengedett a többnejűség, DE azt már kevesen tudják, hogy összesen 4 feleség lehet és CSAK akkor, ha mindent tisztességgel el tudja tartani plusz az első feleség beleegyezik.

Ha jól tudom, valamelyik északi országban is megengedett a többférjűség (2 max ha jól tudom), egyszerűen azért, mert kevés a nők száma a férfiakéhoz képest, és a szaporodás, a nemzeti fennmaradás érdekében nem azt nézik, hogy kitől van a gyerek, hanem hogy legyen és legyen is tisztességgel eltartva plusz minden pasinak jó, ha van párja, mert kiegyensúlyozottabbak és jókedvűbbek stb.

Illetve a praktikum miatt a himalájai közösségekben is több férje lehet egy nőnek azért, mert a gyermekek fogantatása és megszületése olyan magas helyeken igencsak bizonytalan (kevés oxigén miatt), illetve a férfinak (az egyiknek) el kell mennie messzi tájakra munka miatt (legeltetni, fát vágni meg mittomén) és ezért amíg az egyik távol van, legyen, aki neveli az olyan értékes kincsnek számító gyereket és vigyáz rájuk meg egyáltalán csinál gyereket és segít az asszonynak is. Érdekes módon őket rohadtul nem érdekli hogy több férje van a nőnek….mert a társadalmuk így van berendezve, nekik ez a normális.

Az emberekben – ha jobban megnézitek egyszer – annyi de annyi társadalmilag kódolt eszme és rögeszme, előítélet és mintegy zsigerivé vált apró hajtóerő van bekódolva, illetve rosszul mondom, mert nem kódolva, hanem BELENEVELVE, amikről nem is sejtik.
A gének hiába olyanok, amilyenek, csak egy keretet adnak nekünk, de a személyiségünket és a viselkedésmintáinkat nem azok határozzák meg, hanem CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG a társadalmi interakciók folyamán alakulnak ki egészen a fogantatásunktól kezdve a halálunkig.

Éppen azért érezzük most magunkat globálisan olyan rosszul a bőrünkben, mert a globalizációval, az addig stabil eszmék új, idegen befolyásokat kapnak, a nézőpontok megváltoznak, sőt összekeverednek, túl sok a választási lehetőség és az emberek összezavarodnak, bizonytalanok, nem értik miért működik más kultúrkörben máshogy. Az évezredek alatt lassan kialakult nézeteket és normákat most hirtelen más szemszögből nézhetjük és valóban embernek kell lenni a talpon annak, aki most képes igazságot tenni.

De más részről meg miért kéne igazságot tenni? Nekem ez igaz, neked meg az. Én ezt tartom fontosnak, te azt.
Az embereknek kellenek a korlátok, különben káosz van.
De csak olyan korlátok kellenek, amikről messze látjuk, hogy ott vannak, csakhogy a globalizációs és kultúrakeveredéses köd megülte a mezőt és nem látszanak a kerítések. Nekünk magunknak kell őket megteremteni megint…ami nehéz.

De a köd fel fog szállni egyszer és polygámiával vagy anélkül, de kitisztulnak a viszonyok.
Addig is azt hiszem az a lényeg, hogy mi magunk biztosan ismerjük önmagunkat és a saját személyiségünk korlátait és ha ez megvan, máris lesz egy ködmentes terület.