Bolond vers

Egyszerűen nem szeretsz.
Mért írjak hát verseket?

Eme szombat alkonyon
miért írok…nem tudom.

Írjak könnyes verseket?
Minek, hiszen nem szeretsz.

Leírom hát vidáman
ami volt és ami van.

Jöhet tél és jöhet nyár,
szívem folyton téged vár.

Nappal is csak álmodom.
Rád gondolok. Nem tudod?

Veled sírnék, nevetnék…
szeretnélek, szeretnél…

Téged nézlek, ha lehet.
Nem szeretsz, de én igen.

Zöld a fű és kék az ég
szívem örökké tiéd.

Mikor szépet álmodom
téged látlak. Nem tudod?

S reggel arra ébredek,
én szeretlek, de te nem….

Várjak, amíg meghalok?
Jó lenne, de nem fogok.

Szerelmesen tavaszon
mért írtam ezt? Nem tudom.

Befejezem versemet…
és még mindig szeretlek…


2001

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

— Müller Péter