Anya csak egy van

Az anyaság csoda. És most nem a szó elcsépelt értelmében értjük ezt, hanem úgy, ahogy azt Müller Péter megfogalmazza.

isteni-anya-a-baby-krishnaval

A sok női sorsszerep közül kezdjük talán az anyaszereppel. Időben visszarepülök kb. hatvanhét évet. Gyerek vagyok.
Egy olyan gyereket képzelj el, amilyeneket a “Valahol Európában” láttál. Koravén lurkót, aki a pokolban él, véres sebesültek között. Hullákról lecsatolt pisztollyal célba lő, olajképekre, üvegcsillárokra. Lopni jár elhagyott romházakba. Egy háborúban elvadult, éhségtől dülledt szemű, csontsovány fiúra gondolj, akinek sem a szex, sem a halál nem titok már.

Akkoriban ismertetett meg egy pap bácsi a Bibliával. Jézus történetével. És persze min akadtam fönn először? Mária szüzességén. Ez a téma kétszeresen is vonzott. Először is izgatott a dolog szexuális része. Hogyan lehet ez? Hogyan lehet egy nőnek férfi nélkül gyereket fogannia? A paptól nem várhattam választ.
Már az is bosszantotta, hogy a magasztos titkok helyett a nemi kérdések foglalkoztattak. Amelyekben ő láthatóan járatlan volt. Arra a kérdésre, hogy volt-e már szűz nővel dolga, zavarba jött s felháborodott. Egymással beszéltük meg a kérdést, a haverjaimmal.

Mária és JézusJanusz Ottó azt mondta, hogy ő ugyan még nem látott szűzhártyát, de azt mondják, néha olyan tág, hogy egyáltalában nem lehetetlen a behatolás. Karesz, az optikus fia, azt mondta, hogy ő csak a környéken ismer három olyan csecsemőt, akinek nincs apja. Elvitték őket katonának, sok évvel ezelőtt, mégis szült a nejük. Nem nagy kunszt.

Apátlan kisdedek bőgtek mindenfelé. Én is ismertem egyet, méghozzá a rokonságunkban. (Csak jóval később tudtam meg, hogy léte összefüggésben lehet a szovjet hadsereg átvonulásával. Akkor még nem sejtettem.) De a csoda izgatott. Én azonban egészen más úton indultam el, mint a barátaim. Őket a szüzesség kérdése izgatta, a dolog testi része.

Már akkor találkoztunk azokkal a magyarázatokkal, hogy tulajdonképpen József volt Jézus édesapja, de a korabeli társadalmi viszonyok miatt ezt nem lehetett nyíltan bevallani. Azt is beszélték, hogy Krisztus egy csodarabbi gyermeke volt, József csak vállalta a csecsemőt.

Később pedig, amikor sokat olvastam, láttam, hogy a Szűz Anya mítosza szinte minden őshagyományban és vallásban benne van. Nem keresztény találmány. Az, hogy a Teremtőnek nincs szüksége egy földi férfi magjára, csupán a lelkével öleli át a nőt s termékenyíti meg, a mítoszok közkedvelt, ismerős témája. A kérdésnek  könyvtárnyi irodalma van.
Sokat olvastam erről. Írtak róla hittel és hitetlenül, vallásosan, mitikusan, élettanilag, lélektanilag, történetileg, dogmatikailag, regényesen és misztikusan. A kérdést rendszerint ott tették fel, ahol az én kis haverjaim: hogyan történhetett ilyen csoda?

anya csak egy vanEngem pedig egészen más izgatott. Akkor is, és ma is. Hogy csodák vannak, tudtam. Magam is tanúja voltam néhánynak. A Bibliában is számtalan csoda van – ennél sokkal nagyobbak is. Engem az a kérdés izgatott, ha az Isten, a maga végtelen hatalmával helyettesíteni tud egy hús-vér földi férfit, miért nem tud helyettesíteni egy nőt is?!

Ha már csodával küldi a világba a Fiát, miért csak fél-csodát csinál? Miért kell a varázslatához egy szűzlány, egy szegény, menstruáló és fájdalommal szülő földi nő? Csak az Apa lehet csoda, az Anya nem?! Mert ez a helyzet. Istennek, akármilyen csodatévő hatalma van, nő nélkül nem működik!
Kell egy asszony, egy feleség. Kell egy öl – szűz, vagy nem szűz, nem ez a lényeg. Kell egy petesejt. Egy anyaméh. Egy igazi nő. Kell a lassú, sejtes növekedés, vérkörök, érzések testi és lelki összeköttetése egy halandó, női testtel, aki talán többet ad a leendő emberkéhez, mint az a mag, amelyik a teremtés folyamatát elindította.
Ősi és mai tudásunk szerint egy anya többet ad hozzá a gyermekéhez, mint a férfi – mert belőle lesz. Az ő húsából, véréből, érzéseiből, gondolataiból, energiájából, abból, amit eszik, remél, és hisz. Ez nemcsak “beleépül” egy magzatba, hanem ebből lesz.
Engem ez a történet arra figyelmeztetett, hogy egy nőt nem lehet eszköznek tekinteni. Nem lombik. Mária – és minden asszony – Isten teremtő társa. Az Úr elküldte az egyiptomi tíz csapást, a Vörös-tengert kettéválasztotta, a vaknak visszaadta a látását, a halottakat föltámasztotta – semmiből se állt volna neki egy nőt is teremteni magának, aki a kis Jézust megszüli.
De nem tette. Nem akarta? Vagy nem tudta? Az isteni csodának is van határa. Egy másik kiismerhetetlen csoda – az Anya. Ezen már akkor, gyerekkoromban kezdtem gondolkodni, és mindig eszembe jutott, ha a saját anyámra néztem. Mondták, hogy a nevetésem az övére hasonlított. És hasonlít, ma is.

 

Forrás: www.life.hu

Érdekelhet még:

Minden vélemény számít!

Reklámok

Napi mondat

Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.

— Alison Roberts