Álom, álom…

Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok a valóság magjai.
(James Allen)

“Álmodozás az élet megrontója.” Szól a mondás.
De álmodni kell! Mondom én.

Csakhogy az álmodás és az álmodozás között van különbség. Ó, de még mekkora!

Ha azt mondom ezt vagy azt akarom, erre vagy arra gondolok, hogy jó lenne, akkor leszólnak, hogy ne álmodozz.

Aztán mé’?
Honnan tudod te, hogy képes vagyok e rá vagy sem, mármint arra, amiről álmodom?
Honnan tudod megtalálhatok e valamit vagy valakit? Attól, hogy TE nem találtad, NEKEM még lehetnek más módszereim és lehet más sorsom. A te utad a tanulás volt, hogy nem találhatod meg, de nekem attól még lehet, hogy épp a megtalálás öröme jár.

Amikor annak idején Bell elkezdte a telefonosdit, akkor bejött hozzá az anyukája a műhelybe és azt mondta.
– Fiam! Mit csinálsz már megint? Mi lesz ez? Büdös kölök, takarodjá’ be a házba! Állandóan ezt csinálod, a konyhában meg csöpög a csap már vagy 3 hete. Azt ki fogja megcsinálni?

A szomszéd bácsi elgondolkozott:
– Jaj bizony, flúgos szegény gyerek. Hát mit akar ez? Hát hogyan lehetne már olyan messzire beszélni? Csak álmodozik ez a gyerek. Egyszer még ez lesz a veszte.

Csakhogy Bell nem álmodozott, hanem álmodott.

Az álmodozás egy irreális vágy hajszolása kizárólag agyban.
Az álom ezzel szemben egy reális kép, amit azután meg is tudunk valósítani. Álmodni persze lehet nagyot is, kicsit is, de a nagy álmokat is kis lépésekkel kell kezdeni megvalósítani. Megvalósítás hiányában álmodozássá válnak.

Reális? Igen. Reális az álmodónak. A többiek nem számítanak.
Ebből a szempontból nem számít, hogy azt álmodom e, hogy van egy talicskám, vagy van egy bmw-m. Jelenleg egyik sincs. A bmw több lépést és több időt igényel, az igaz, de attól még nem kevésbé elérhetetlen.
Mitől reális egy álom? Hát nem attól, hogy a szomszédbá mit mond, vagy anyuka mit akar. Ha NEKEM reális, akkor az. Mindegy mit gondolnak róla mások.
Az első lépés, hogy elképzelem magam abban a helyzetben, elképzelem a célbaérést. Ez az egész alapja. Aztán továbbgondolom és összerakom a valóságban, hogy mi kell ehhez, mi az, amit megtehetek. Vannak hosszú és fájdalmas tervezések és vannak gyorsak és egyszerűek. De minden megvalósult álom az álom megálmodásával kezdődik.

Amíg nem tudom magam elképzelni egy másik, egy új, egy számomra nyertes szituban, addig nem is lesz semmilyen változás. DE amikor a gondolat a fejemben realitássá válik, akkor megtettem az első lépést a megvalósulás útján.

Optimizmus kellene ehhez? Ó, nem! Színtiszta realitások talaján is lehet álmodni.

Hogy tényleg megvalósul e egy álom, nem csak rajtunk múlik. Hát persze, hogy nem.
Kell hozzá valami isteni vagy univerzális támogatás is.
Elvégre ha minden úszóversenyen induló ember az olimpiai aranyról álmodik, attól azt még csak 4 évente osztják mindössze egy embernek.
De nem lehet tudni, hogy úszás közben a legesélytelenebbnek kimondott úszó milyen embereknek ad reményt, segítséget, munkát, lehetőséget, esélyt, örömet, szórakozást és hogy ő közben milyen változásokon és felismeréseken megy keresztül.
Na és hogy ki kapja meg az aranyat? Sok dolgon múlik. Talán a verseny végén már nem is az aranyérem a legfényesebb…

Miért lenne hát baj álmodni?
Álmok nélkül halott a lélek. Nem él, nem akar, nem remél. Stagnál.

MI, a ma embere, aki vidáman csacsog Bell álmának továbbálmodott verzióin, mi már tudjuk, hogy Bellnek igaza volt. Bell már akkor is tudta.
Honnan?
Bell nem követte el azt a nagy hibát, amit sokan. Nem kérdezte meg az anyukáját és nem kérdezte a szomszéd bácsit. Nem érdekelte, ők mit tartanak reálisnak.
Megálmodta, megtervezte és megvalósította. A csap meg csöpögött tovább….aztán megszerelte más. Aki éppen erről álmodott. Ennyi…

Szürkék! Hagyjatok álmodni!

A kép forrása: http://bethconklin.blogspot.hu/2012/07/to-have-wings.html