A magányod szent – Heti útravaló 9. rész

 Egymásban lakni még akkor is nehéz, ha szeretjük egymást. Az ‘együtt’ még így is börtönné válhat. Egyetlen pillanat alatt – ha megtörik a varázs.

Mi ez a varázs? Az a vágyálom, hogy az enyém vagy, és én a tiéd. Nem lehet.
Nem tudunk egymásba úgy elkeveredni, hogy a pirosból és sárgából narancssárga legyen. Ha pirosnak születtél: piros maradsz, és én sárga. Van egy pillanat, amikor egymásba mosódnak a színeink, de aztán újra visszatér a saját “alapszínünk”.

A szeretkezésben is van egy pillanat, ami széttéphetetlen egységnek tűnik – ez a “soha el nem válunk” pillanata. Tényleg nem több mint egy pillanat. Azt is inkább lélekben, mint testben éled át, de utána hazamész, magadba, és én is. Így vagyunk megteremtve.
Már az anyaméhben önállóak vagyunk. Anyánk méhében saját univerzumot hozunk létre, és bőgve kiszakadunk belőle.
Mint minden ember, te is külön Mindenség vagy. A szeretet néha összeköt másokkal, de lazán. Saját Napod körül forogsz. Ha így van – márpedig így van! – fontos, hogy figyelj a Napodra.

Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk.

Sajnos, egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról, nem is tudja, mi az, hogy “belül”. Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod: te magad vagy, és ezért – figyeld meg! – szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.
Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Aki időnként ki tud lépni aggodalmainak, szorongásainak és indulatainak elektromos árammal töltött viharfelhőiből, és meg tudja teremteni, ha kívül nem is, legalább önmagában, hogy kisüssön a Napja.
Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud.

A magányod: szent.

Forrás: www.life.hu